Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Bár Afrikában alapvető élelmiszernek számít, Ázsiában a manióka kevésbé fontos, bár valaha Kínában “föld alatti éléskamrának” nevezték, mivel gyenge termést hozó években kulcsfontosságú kiegészítő táplálékká vált.
A kínaiak ezért úgy gondolták, hogy ha a maniókát használják üzemanyag-előállításra, az nem hat közvetlenül az élelmiszerárakra, és nem idéz elő élelmiszerhiányt, legalábbis az országon belül nem. Így aztán míg 2008-ban a kínai maniókatermésnek még csak a 10 százalékát használták etanol előállításra, tavaly már az 52 százalékát.
Konkurensek
Távolabbi, áttételesebb hatások is vannak azonban, amelyekkel számolni kell. Mivel a maniókaforgács elterjedt takarmány, a bioüzemanyag-ipar által támasztott új kereslet hatással lehet a hús kínálatára és árára is. A délkelet-ázsiai országokban, ahol Kína bőkezűen fizet a maniókáért, a gazdák ki vannak téve annak a kísértésnek, hogy inkább ezt a növényt termesszék, mintsem mondjuk rizst vagy zöldségeket. És ha Kína Afrika felé fordul mint beszerzési forrás felé, akkor veszélybe kerülhet az ellátás a kontinens egyik fontos élelmiszernövényéből, bár szakértők azt is megjegyzik, hogy a maniókaexport jó üzleti lehetőséget kínálhat. “Értékesebb, pénzkeresetet lehetővé tevő növénnyé válik – magyarázta Greg Harris, a New York-i Commodore Research and Consultancy cég elemzője, aki tanulmányozta a maniókakereskedelmet. – A mezőgazdasági művelésre alkalmas föld mennyisége korlátozott, úgyhogy minél nagyobb területen termelnek üzemanyag-előállításra szánt növényeket, annál kevesebb jut az élelmiszernövényeknek.”
A manióka iránti kínai kereslet károsan hathat más ázsiai országok tervezett bioüzemanyag-termelésére is. A Fülöp-szigeteken és Kambodzsában a beruházók nemrég felfüggesztették maniókából bioüzemanyagot gyártó üzemek építését, mert az alapanyag túlságosan megdrágult. Thaiföld születőben lévő bioüzemanyag-ipara számára nehézzé válhat a hazai termesztésű manióka beszerzése, mert nem képes versenyezni a kínai felvásárlók által ajánlott árakkal – állítja a FAO. A gazdagabb országokban már bebizonyosodott, hogy a bioüzemanyagok előállításának fejlődése komoly hatással van a növények árára és termesztésére. A bioüzemanyag-gyártást ösztönző támogatásoknak köszönhetően ma már az Egyesült Államokban termesztett gabonának csaknem a 40 százalékából üzemanyagot gyártanak, és a chicagói árutőzsdén 2010 júniusa és decembere között 73 százalékkal nőtt a gabona ára. Az ilyen áremelkedéseknek élelmiszerbiztonsági szakértők szerint messze ható következményeik vannak. “Mennyire befolyásolja a chicagói gabonaár a ruandait? A kettő között ugyanis van összefüggés – mutatott rá Marie Brill, az ActionAig nevű nemzetközi fejlesztői csoport vezető elemzője. A ruandai gabonaár tavaly 19 százalékkal emelkedett. – Az amerikaiak számára ez mindössze annyit jelent, hogy egy doboz gabonapehely ezután néhány centtel többe fog kerülni. A szegénységben élők esetében viszont azt, hogy a gabona kikerül az étrendjükből.”
Bioüzemanyag-gyártásban érdekelt európai beruházók nagy földterületeket vásárolnak Afrikában azzal a céllal, hogy bioüzemanyag-gyártásra alkalmas növényeket termesszenek, elsősorban a kurkasfának is nevezett jatrophát. A terv szószólói szerint a jatropha bioüzemanyag-előállítás céljából történő termelésének csekély hatása van az élelmiszer-ellátásra. Csakhogy a szóban forgó terület egy részét szegény emberek használják arra, hogy eleséget termeljenek vagy gyűjtsenek maguknak. “Szakítanunk kell azzal a hittel, hogy egy energiatermelésre használt növény termesztése nem jelent konkurenciát az élelmiszertermelésnek. Szinte elkerülhetetlenül azt jelenti’ – szögezte le Dubois a FAO-tól.