Ha valamennyi, 86 millió amerikai dolgozó által használt egyszerű szoftver-alkalmazást áttennék a „felhőbe” („cloud”), akkor évente annyi elektromos áramot lehetne megtakarítani, amennyivel ugyanennyi ideig el lehet látni Los Angelest. Ezt állapította meg az a Google által megrendelt tudományos vizsgálat, amelyet a Lawrence Berkeley National Laboratory és a Northwestern University közösen végzett.
A jelentés három alkalmazást vizsgált meg: az e-maileket, a CRM-szoftvereket, azaz az ügyfelekkel való kapcsolattartást, valamint a termeléssel összefüggő szoftvereket. A szerzők szerint amennyiben ezeket az alkalmazásokat a helyi informatikai rendszerekből központosított „cloud”-szolgáltatásokba helyeznék át, az információs technológia szektorában akár 87%-os energiafogyasztási csökkenést, csak az Egyesült Államokban évi 23 millió MWh-át jelentene.
„Nem tapogatózhatunk a sötétben, amikor a fenntarthatóságot kell felmérnünk – magyarázza Eric Masanet, a tanulmány fő szerzője – Számokra, konkrét adatokra van szükségünk ahhoz, hogy korrekt módon elemezzük, miként állítható szembe a cloud computing a helyi szolgáltatásokkal. Összességében máris megállapíthattunk, hogy a „felhőszolgáltatás” szemben a helyi szerverekkel meglehetősen nagy arányú megtakarítást eredményez.”
A „cloud computing” valójában nem új találmány, hiszen ezen az alapon működnek a csatolt file-os e-mailek, a különböző file-megosztók a Facebook-tól a Flickr-ig. Egy 2012 augusztusában a Wakefield Research iroda által készített felmérés megállapította, hogy az amerikaiak 95% azt állította, hogy még soha nem használták a „felhő-technikát”, hol rendszeresen használják, csak nem tudnak róla.
A technológia nagy előnye az energia-takarékosság mellett a dokumentumok tárolásában van. Szemben a jelenlegi HD-kkel, a mentésre szolgáló CD-kel, DVD-kel, különböző USB-csatlakozású eszközökkel a „clouddal” – legalábbis elméletben – bárki bárhonnan hozzáférhet saját anyagaihoz, csak egy Internet-hozzáférés szükséges, ráadásul nem kell rettegnie attól, hogy vírus támogatja meg merevlemezét, vagy esetleg ellopják a számítógépét.
Mi szavatolja a „felhőben” tárolt dokumentumok biztonságát a gondosan megválasztott jelszó mellett? (Elkerülendőek például a személyes vagy családi adatok bevitele a jelszóba, vagy az a módszer, amit a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért sokan alkalmaznak, hogy minden internetes hozzáférésüknek ugyanaz a jelszava). A Google illetékese szerint e dokumentumokat „bunkerszerű”, több kilométeres szekrénysorokból álló adatbázisokba küldik, amelyekből máris több mint tucatnyi létezik szerte a világban, többek között az Egyesült Államokban, Chilében, Írországban, Belgiumban és Hongkongban. Amikor egy dokumentum bekerül a Google Drive rendszerbe, azt azonnal a legközelebbi adatbázisba küldik, miközben másolatokat készítenek róla és elmentik a többi adatbázisba is, hogy az akkor is hozzáférhető legyen, ha valamelyik bázisnál probléma adódik.
Akadnak azért jelentős szakemberek, akik nem titkolják aggodalmukat a „cloud” terjedése miatt. Steve Wozniak, aki annak idején Steve Jobs-szal közösen alapította meg az Apple-t, úgy vélekedett, hogy a „clouddal” az ember elveszíti szellemi termékeit. „Minél több adatot helyezünk át, annál kevésbé tudjuk azokat ellenőrzésünk alatt tartani” – monda Wozniak.
Tudjuk, hogy minden technikai újítás ősidők óta félelmeket vált ki. Így volt ez annak idején az Internet megjelenésekor is, milliók rettegtek attól, hogy életük ettől kezdve nyitott könyv lesz, bárki beavatkozhat a magánszférájába. Azóta bebizonyosodott, hogy bizonyos fokig csak rajtunk múlik, hogy mennyire adjuk ki magunkat (bár kétségtelen, hogy a világhálón való jelenlétünkkel azok is elérnek minket, akiknek nem kellene, lásd még a kéretlen reklámokat), miközben milliók élvezik a szociális hálón, hogy minden pillanatukat a nyilvánosság előtt élhetik, írja az energiacentrum.com.