Ismert, hogy a kontinenseken az erdők a légköri szén-dioxid legjelentősebb megkötői ill. tározói. Erdőkben szegénynek tartott hazánk egyötödét erdők borítják. Ez a terület a hazai éves szénkibocsátás 25-szörösét (vagyis 25 év kibocsátását!) tárolja jelenleg. Emellett az erdőgazdálkodás a faiparral az egyetlen olyan gazdasági ágazat, amely tevékenységével aktív szénmegkötésre képes – nem beszélve az erdők közvetlen klímabefolyásoló hatásáról. Ugyanakkor az ágazat alkalmazkodásának komoly problémája a rendkívül hosszú termesztési ciklus, amely komoly sérülékenységet jelent. A fentiekből is következne, hogy egy ilyen fontosnak tekintett összejövetelen az erdész-szakemberek is kifejthessék álláspontjukat.
Arról nem is beszélve, hogy az erdészek között nem kisebb szaktekintélyek találhatóak, mint Mátyás Csaba akadémikus, a Nyugat-magyarországi Egyetem professzora, a téma nemzetközileg elismert kutatója, aki a NASA-val közösen délkelet-európai klímahatás-kutatási központot létesít Sopronban, vagy Somogyi Zoltán, az Erdészeti Tudományos Intézet tudományos igazgatója, aki, tagja a Nobel-békedíjat elnyert IPCC (az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete) kutatócsoportjának. Mindezek ellenére e jeles szakemberek sem kaptak fórumot a hangzatos nevű, szakmainak jelzett konferencián.
Ezek után joggal tehető föl a kérdés, hogy tekinthető-e a számos prominens meghívottal hivalkodó rendezvény szakmai szempontból csúcskonferenciának, vagy legföljebb “csonkacsúcsnak”.