Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Sok a kibúvó, a takarékossági szándék háttérbe szorul. Van, aki a bekért fűtésszámlák alapján állítja ki a tanúsítványt.
Noha ez év elejétől a törvény már kerek perec kimondja, hogy lakáseladás előtt kötelező a lakásra energiatanúsítványt csináltatni, egyelőre számos kibúvót talál ez alól az is, aki nem keres, írja a nol.hu. Máig nem tisztázott például, mely ingatlantípusokra nem vonatkozik a kötelezvény, az eladó hogyan ellenőrizze a dokumentum megbízhatóságát, mi történik, ha valaki mégsem csináltat ilyet, és mit tegyen a vevő. A magyar valóság eme kis szeletében a különböző tanácsadók tanácstalanok: jogászok, közgazdászok és mérnökök értelmeznek elvileg egzakt fogalmakat homlokegyenest eltérően. Az eredeti cél, hogy tulajdonképpen tényleg jó lenne takarékoskodni az energiával, gyakorlatilag fel sem merül. Már évek óta hallhatjuk: előbb-utóbb minden lakásra-házra ki kell állítani a tíz évig érvényes úgynevezett energiatanúsítványt. Ez egy I-től A+-ig terjedő besorolás, ami megmutatja, mennyiben tér el az ingatlan energiafelhasználása a C-vel jelképezett középértéktől. Az I-be sorolt lakás ugyanazon hőérzethez ennek 3,5-szörösét igényli. Az A+-os pedig mintegy felét. C-nél rosszabb lakás esetén a tanúsító köteles energiatakarékossági tanácsokat adni.
Rosszul hőszigetelt lakásaink jó részét többnyire még mindig energiafaló, elavult berendezésekkel fűtjük. Ez nem csupán a családi számlát apasztja, de az ország általános gazdasági, környezetvédelmi állapotáról sem fest túl rózsás képet. Ráadásul mi egy ausztriai lakáséhoz képest a többszörösét fűtjük el. Az energiatakarékosság mindannyiunk érdeke lenne, mégis sokan azt vallják: „nem vagyok olyan gazdag, hogy spóroljak a fűtéssel”. Vagyis: nincs pénz a felújításra, noha azáltal töredékére eshetne a rezsi. Az energetikai szakértők meggyőződése ugyanakkor, hogy akár ingyen, például berendezések, bútorok átrendezésével önmagában jelentős megtakarítások érhetők el. Az ilyen tanácsoknak viszont ára van. A 176/2008-as kormányrendelet írta elő: új épület esetén 2009-től, használt eladásakor pedig ez év január elsejétől kötelező az energiatanúsítvány. A feladatra erre szakosodott vállalatokat kérhetünk fel. Noha a rendelet 5500 forintos óradíjat és legfeljebb kétórás vizsgálódást engedélyez a számukra, a megfogalmazás tág értelmezhetősége miatt a cégek – tapasztalataink szerint – ennél többet kérnek. Miközben az ingatlanirodák vagy az érintett kamarák általában címlapjukon hirdetik, hogy az energiatanúsítvány kötelező, tapasztalataink szerint a lakáshirdetésekben egyelőre csak elvétve szerepel erre való utalás; az általunk vizsgált nagy hirdetőoldalakon például nincs energiatanúsítvány szerinti keresés.
A kormány most módosította is a rendeletet: a lakásukat hosszú távon bérbeadók (a legtöbb értelmezés szerint) 2015-ig haladékot kaptak. Ezen kívül kikötötték: jövőre az ingatlanhirdetésben már fel kell tüntetni az energetikai besorolást. Hozzáteszik ugyanakkor: „amennyiben a tanúsítvány rendelkezésre áll”. Horváth Gábor, a Tipp Ingatlan Kft. ügyvezetője kérdésünkre úgy vélte, ennek gyakorlati alkalmazását még ki kell dolgozni. A jogszabály miatt ők minden ügyfelüket igyekeznek rábírni a dokumentum elkészítésére, és ez többnyire meg is történik. Ám néhány versenytársuk talán inkább a kibúvók hangsúlyozásával próbálkozik az ügyfelek „kedvében” járni – vélekedett. E tárgyban utalt a Budapesti Ügyvédi Kamara állásfoglalására, miszerint a törvény nem tartalmaz szankciót arra az esetre, ha az eladó mégsem készít el semmit. A kamara azt tanácsolja, hogy az ügyvéd figyelmeztesse a feleket a kötelezettségre, és ha a dokumentum átadása mégsem történik meg, úgy azt a tényt is rögzítsék. A földhivatalnál – legalábbis „azok egyöntetű álláspontja szerint” – a tulajdonosváltás bejegyzéséhez nem kérik a tanúsítványt. Balogh Béla, a kamara ingatlanjogi szekciójának vezetője kérdésünkre úgy vélte: rögzíthető a szerződésben a tanúsítvány későbbi átadása is (bár ez csökkenti a papír árbefolyásoló hatását). Ha a vevő esetleg rejtett hibát talált, eddig is beperelhette az eladót. E tekintetben az új papír nem hozott újat – hangsúlyozta. Úgy vélte, nyilvánvalóan fokozná a tulajdonosok fegyelmét, ha a földhivatal – más papírokhoz hasonlóan – ennek benyújtását is megkövetelné. Horváth Gábor is hiányolta a szankciókat.
Az általunk megkérdezett szakértők még a tekintetben sem voltak teljesen egységesek, hogy konkrétan mely ingatlanra kell ilyet kérni. Úgy tűnik, egyelőre megúszható a kötelező eljárás többek között az 50 négyzetméter alatti házak, illetve nem lakáscélú ingatlanok, a mezőgazdasági vagy az évente 4 hónapnál rövidebb ideig használt épületek – például nyaralók –, templomok, illetve műemlékek esetében. Az 50 négyzetméter alatti társasházi lakásokra a legtöbb szakértő szerint vonatkozik a kötelezvény, ám Balogh Béla szerint nem. Az ügyvéd ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a rendeletek megfogalmazása számos félreértésre, eltérő értelmezésre ad okot. Annak, aki rászánja magát az anyag elkészíttetésére, és netán korosabb épületben lakik, további kihívásokkal kell megküzdenie. A tanúsító ugyanis feltehetőleg azonnal alaprajzot, metszeteket, rétegrendet, műszaki leírást és egyéb dolgokat kér rajta számon, ami nagy valószínűséggel nem áll rendelkezésre. Ugyanakkor se szeri, se száma az ajánlkozó irodáknak, így a piaci harc könnyít a helyzetünkön.
Darabos Pál, a Green Terv Kft. ügyvezetője mindezt megerősítve hozzátette: még új építésűek esetén is ritkán jut hozzá az összes szükséges dokumentációhoz. Az energiatanúsítvány kapcsán számos ellentmondásra világított rá. Egy társasházi lakás energetikai tulajdonságainak precíz felméréséhez az egész házon el kellene végezni a vizsgálatot, ám ez nem kötelező, és alig van rá fizetőképes igény. „Egyszerűsítéseket” alkalmazva ugyanakkor munkája enélkül is korrekt. A legbonyolultabbak a régi építésű társasházi lakások; a panelek jóval egyszerűbbek. A maga részéről a munkát nettó 20-25 ezerért vállalja, sok esetben a hiányzó terveket helyettesítő gyors helyszíni felméréssel. Tarifája nagyban függ az utazási és egyéb költségektől. A mérnöki óradíj ismeretében a törvényben maximált díjat szakmaiatlannak ítéli. Mindazonáltal maga is rendkívül éles piaci versenyt tapasztal, aminek megvannak az árnyoldalai. A minősítők között igen sok a kontár – vélekedik Darabos Pál. Az ilyen tevékenység végzéséhez szükséges vizsgát sok tekintetben „viccesnek” ítéli. A megrendelők igyekeznek leszorítani a tarifát, egyszersmind minél kedvezőbb besorolási adatot elérni.
A legszélsőségesebb esetként olyat is hallott, hogy az iroda papíron bekéri a fűtésszámlákat és azok alapján kiküldi a tanúsítványt, ami nonszensz. Noha a tanúsításra szabványok vonatkoznak, a hiányzó, homályos vagy pontatlan előírások miatt a lelkiismeretes végrehajtást ma lényegében csak a szakmai becsület garantálja. Jelenleg a minősítés korrektségét kívülről senki – sem a vevő, sem az ügyvéd, sem a hivatalok – nem képesek megítélni. A mostani törvénymódosítás már utal egyfajta ellenőrzésre, amit viszont a szakma kétkedve fogad. A maga részéről úgy véli, a földhivatali „álláspont” változásával lassan e tanúsítvány is a bejegyzés feltétele lesz. A jelenlegi rendszert még az energiatanúsítványokat kiállító Darabos Pál maga sem tartja minden szempontból hasznosnak. Mégis érdemes megfontolni az elkészíttetést. Akár kötelező, akár nem. Egy jó szakember talán tényleg képes olyan tanácsokat adni, amivel évi sok tízezer forintot spórolhatunk.
