Vékonyrétegű napelemek: az „új” technológia

Egy korábbi bekezdésben már részletesen volt szó a kristályos napelemekről, és ott a témát csak részben érintve ígértem egy összefoglalót a vékonyrétegű (thin-film) technológiákról.

Mivel a napelempiacon az utóbbi időkig legdinamikusabban fejlődő területéről van szó, és pl. First Solar révén több bejegyzés is érintette a témát, ideje egy rövid összefoglalónak.

A lényegi különbség a vékonyrétegű és a kristályos napelemek között a félvezető réteg gyártási eljárása – és az ebből fakadó eltérő kinézet is, ahogy a képen a Sharp hostesse kedvesen be is mutatja nekünk.

A félvezető réteg a kristályos napelemnél mindig szilícium, ahol nagy tisztaságú tömbökből vágnak le lapokat (ezek a napelem cellák), amiket sorbakötve hermetikusan lezárnak (általában  laminálással). Ez a japán hölgy mögött lévő modul, látszanak is az egyes cellák, azaz szilícium lapok és az azokat összekötő aluminium csíkok.

A vékonyrétegeknél a félvezető réteget kémiai (CVD-technológia) vagy fizikai lecsapatással (sputtering) közvetlenül az üvegre, vagy akár más hordozó felületre viszik fel. Látszik is a jobb oldali modulokon, hogy egységesen bevont felületről beszélünk, a halvány csíkok valójában utólagos, lézeres bevágások a filmrétegen, ami a kedvezőbb volt-amper arányok beállítása miatt szükséges.

A teljes cikk itt olvasható.

Ajánlott tartalom

Energiatárolás a gyakorlatban: így használható ki igazán a napenergia

A napenergia ma már nem csupán a termelésről szól, hanem arról is, hogyan tudjuk a megtermelt energiát a lehető leghatékonyabban felhasználni. A modern napelemes rendszerek nemcsak a hálózatra termelnek, hanem képesek az energiát eltárolni és később, a legjobb időpontban felhasználni. Ez a technológiai váltás hozza el az energiafüggetlenség új korszakát – ahol a cél nem a minél nagyobb teljesítmény, hanem a tudatos energiagazdálkodás.