A szeméttelepi guberálók nyomornegyedében gondolt egy nagyot egy zenetanár és a hulladékból hangszereket kezdett készíttetni egy helyi lakossal. A környékbeli gyerekekből szimfonikus zenekart verbuvált – showjuk hetedhét országra szóló siker lett. A sikertörténetet bemutató Landfillharmonicot a Thessaloniki Dokumentumfilm Fesztiválon láttuk.
Az emberek szeretik az inspiratív sikertörténeteket. Amikor egy alulprivilégizált, rossz életkörülmények között élő személy vagy csoport felküzdi magát a szegénysorból, megvalósítja céljait. A Landfillharmonic című film pont ilyen történetet követ nyomon. Nem csoda, hogy nyitófilmnek választották a fesztivál szervezői.
Az amerikai-paraguay-norvég-brazil koprodukcióban készült film forgatásával éveket töltöttek el alkotóik, hiszen ott voltak kamerájukkal, amikor a szimfonikus zenekar-alapítás még csak egy őrült ötlet volt, a nagyérdemű előtti bemutatkozás, a világi érvényesülés egy nyomornegyedi álom – s mint olyan, megvalósíthatatlannak tűnt.
Paraguay fővárosában, a 2 millió lakosú Asunciónban naponta 1500 tonna szemét keletkezik. A város melletti szeméttelepen guberálók egész serege él. 2500 család megélhetését biztosítja a turkálás.
A szeméttelep közelében meghúzódó szegénynegyedben összetákolt viskókban laknak az emberek. Siralmasak a körülmények. Ez a mélyszegénység, dél-amerikai módra. (Bár meg kell jegyezni, a szereplők sosem panaszkodnak arról, hogy nem lenne ételük vagy pénzük.)
Itt támadt az az ötlete Favio Chaveznek, hogy új módszerekhez folyamodik a klasszikus zene megkedveltetéséhez. Mivel egy rendes hegedű megvétele több pénzbe kerülne, mint amennyit egy-egy család viskója ér, a famíliák életében áthömpölygő anyagforgalomban látott fantáziát. Miért ne lehetne a hulladékból hangszer?
A teljes cikk itt olvasható.