Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Szombaton a mexikói kormány javaslatainak elfogadásával végül megegyezés született az éghajlatváltozási konferencián Cancúnban. A tárgyalásokat megelőző pesszimista hangulat ellenére több kulcskérdésben is előrelépés történt, azonban a mostani egyezség csak egy kiindulási alap, amire építve a jövő évi dél-afrikai konferencián egy megfelelő, jogilag kötelező megállapodás születhet.
A WWF szakértői szerint több területen is komoly előrelépés történt az átfogó nemzetközi klíma-megállapodás felé vezető úton, ugyanakkor sok még a tennivaló. A kétes hírű Koppenhágai Egyezménnyel elindult folyamat jövőre válhat teljessé Dél-Afrikában, a mostani megállapodás ennek rakta le az alapjait. A legfontosabb eredmény a további kibocsátás-csökkentés szükségességének formális elismerése, a fejlődő országok klímaváltozással kapcsolatos tevékenységeit támogató pénzügyi alap létrehozása és a REDD, vagyis az erdőirtás és erdőpusztítás miatti kibocsátások csökkentésével kapcsolatos pénzügyi rendszer alapelveinek kialakítása. Továbbra sincs megállapodás nemcsak a mai jogi kötelezettségeket (a Kiotói Egyezményt) meghaladó kibocsátás-csökkentésről, de azok kialkudásának folyamatáról sem. Nem világos az sem, hogy a Kiotói Egyezményt követő új megállapodás milyen formában fog megvalósulni.
Kibocsátás-csökkentés
A megállapodás szerint valamennyi országnak csökkentetni kell kibocsátásait, így az eddig a Kiotói Egyezményt nem ratifikáló Egyesült Államoknak és a nagykibocsátó fejlődő országoknak is. A fejlett országok elismerik, hogy 2020-ig az 1990-es kibocsátási szinthez képest 25-40%-os kibocsátás-csökkenést kell elérniük és valamennyi ország egyetért abban, hogy összességében az emberi eredetű üvegházhatású gázkibocsátásokat olyan szinten kell maximalizálni, hogy az ipari forradalomhoz képest a globális átlaghőmérséklet emelkedés 2 C° alatt maradjon. Azonban a jelenlegi konkrét vállalásokkal kb. 3.2 C° várható felmelegedésnél tartunk, ami nagyon sok országnak már katasztrofális mértékű. A záródokumentumok elismerik, hogy további kibocsátás-csökkentésre van szükség, de még az egyes országokra eső további mitigáció mértékének kidolgozási mechanizmusait nem tartalmazza.
Ahhoz, hogy idáig is eljussunk, komoly diplomáciai manőverekre volt szükség. David Cameron, Angela Merkel és Felipe Calderon személyesen hívta fel Japán miniszterelnökét, és sikerrel kérte arra, hogy ne ragaszkodjon mereven a Kiotói Egyezmény kiterjesztésének elvetéséhez. A diplomatáknak sikerült egy olyan szöveget összehozniuk, ami sem Japán, sem a másik Kiotó-szkeptikus ország (Oroszország) számára nem jár presztízsveszteséggel, hiszen lehetőséget ad nekik, hogy későbbre halasszák kibocsátáscsökkentési vállalásaikat. Ugyanakkor a dokumentumok erőteljesen utalnak a Kiotói Egyezmény jövőjére, így a fejlődő országok legfőbb követelése is teljesült.
Transzparencia
Megállapodtak abban, hogy valamennyi nagykibocsátó kibocsátás-csökkentési lépéseit is külső ellenőrzéssel hitelesítik. Az MVR (Measurement, Reporting & Verification – vagyis a mérés, jelentés és hitelesítés) szabályokban is sikerült tehát közös nevezőre jutni. Ezzel a megegyezéssel sikerült az ilyen kérdésekben különösen kényes Egyesült Államok igényét is teljesíteni, az amerikaiak ugyanis a tárgyalások előtt kikötötték, hogy semmit nem írnak alá addig, amíg nem garantálják, hogy Kínának és Indiának is alá kell vetnie magát a kibocsátáscsökkentések külső, független ellenőrzésének.
Ugyanakkor a fejlődő országok kibocsátáscsökkentésük nemzetközi, független ellenőrzését csak akkor engedélyezik, ha azt a nyugati országok finanszírozzák. Ezzel a kitétellel sikerült Kína méregfogát kihúzni.
Finanszírozás
Megerősítették a jogilag jóval gyengébb Koppenhágai Megállapodásban már kimondott finanszírozási elveket. Ezek szerint 2010 és 2012 között a fejlett országok 30 milliárd dollárral támogatják a fejlődő országok kibocsátáscsökkentési és adaptációs törekvéseit. Ez az összeg 2020-ig évi 100 milliárd dollárra növekszik.
Egy új „zöld alapot” hoznak létre. Ennek kezelője eleinte a Világbank lesz – ez a fejlett országok követelése volt. Ugyanakkor az alap felügyeletében a fejlett és fejlődő országok részvétele kiegyenlített lesz.
A WWF szakértői kiemelik, hogy a finanszírozás szempontjából fontos következő lépés lenne innovatív források bevonása is. Ilyen lehetne például a ma még egyetlen nemzetközi megállapodás hatálya alá sem tartozó légi- és tengeri forgalom megadóztatása, melyek ma az összes kibocsátás 8 százalékáért felelnek.
Erdőirtás
Cancúnban sikerült megállapodni abban, hogy az erdőirtások visszaszorítását további pénzügyi ösztönzőkkel fogják elősegíteni. Az új mechanizmus, amit REDD+-nak neveznek több ponton is kiterjeszti a korábbi REDD mechanizmusokat, és várhatóan kiszámítható pénzügyi támogatást fog biztosítani az erdőirtást visszaszorító fejlődő országbeli programok támogatására. Továbbá azt is ösztönzi, hogy Brazíliához vagy Mexikóhoz hasonlóan az érintett országok megfelelő nemzeti programokat dolgozzanak ki és indítsanak el az erdőirtásból és erdőpusztításból származó kibocsátások csökkentésére. A második legtöbb esőerdővel rendelkező Kongó már a konferencia alatt jelezte, hogy kidolgoz és beindít egy ilyen nemzeti programot.
Alkalmazkodás
A tárgyalók megállapodtak egy alkalmazkodással foglalkozó bizottság létrehozásában, és kidolgozták annak feladatkörét. Ez a bizottság azokat az országokat fogja támogatni, melyek nemzeti szintű adaptációs terveket dolgoznak ki.
Ugyanakkor továbbra sem világos, hogy nemzetközi jogi szempontból mit ért a világ a klímaváltozás szempontjából sebezhetőségnek, és nincs olyan rendszer, mely a klímaváltozással kapcsolatos károk és veszteségek kérdéseit rendezné.
Egyebek
A megállapodás értelmében jelentősen egyszerűsödik az alacsony kibocsátású technológiák és a szakértelem átadása a fejlődő országok számára. Fontos, hogy öt évenként tudományos szintű elemzést készítenek a fejleményekről és a további szükséges lépésekről.
„Összességében a megállapodás elegendő ahhoz, hogy lökést adjon a jövő évi tárgyalásoknak, melyek az év végére Durbanben elvezethetnek egy új, jogilag is kötelező érvényű átfogó nemzetközi megállapodáshoz. Ugyanakkor egy megfelelő szintű mitigációt és adaptációt biztosító kötelező érvényű egyezmény jövő évi aláírásáig nagyon komoly erőfeszítésekre lesz szükség az olyan meghatározó tárgyalófelek részéről, mint az Európai Unió, India, Kína, az Egyesült Államok vagy éppen Japán.” – mondta Figeczky Gábor, a WWF Magyarország megbízott igazgatója
A két ad-hoc munkacsoport által előkészített, és végül elfogadott dokumentumok az alábbi linkeken érhetőek el:
http://unfccc.int/files/meetings/cop_16/application/pdf/cop16_lca.pdf
http://unfccc.int/files/meetings/cop_16/application/pdf/cop16_kp.pdf