Egy új elemzés szerint kevesebb barázdásbálna él a Földközi-tengerben, mint korábban hitték, és a veszélyeztetett faj túlélését egyre jobban fenyegetik a zajos emberek.
A közönséges barázdásbálna a második legnagyobb ma élő emlős a kék bálna után. Testhossza elérheti a 27 métert. Világszerte megtalálható az óceánokban, még a Földközi-tengerben is, bár a Marine Mammal Science folyóiratban közölt új tanulmány szerint egyedszáma és megoszlása túl van becsülve. 1991-ben a barázdásbálnák földközi-tengeri populációját mintegy 3500 egyedre becsülték, beleértve olyan egyedeket is, melyek a Gibraltári-szorosnál vagy az Alborán-tengerben (a Földközi-tenger legnyugatabb részei Spanyolország és Marokkó között) élnek. Azonban a régióban rögzített mintegy 20 547 órányi bálnadal elemzését követően kimutatták, hogy ezen nyugati vizekben élő barázdásbálnák valójában csak az Atlanti-óceánról érkező látogatók, amelyek az év egy bizonyos szakaszában beúsznak a Földközi-tengerbe – olvasható a Spanyol Tudományos és Technológiai Alapítvány közleményében.
„A földközi-tengeri barázdásbálnák populációja sokkal korlátozottabb megoszlást mutat, mint korábban leírták, és a tenger nyugati részének jelentős régióját ki is zárja” – mondja Manuel Castellote, a vizsgálat vezető szerzője. A Biological Conservation folyóiratban publikált rokon vizsgálat során azt mutatták ki, hogy a Földközi-tengerben és az Atlanti-óceán északkeleti részén élő barázdásbálnák átalakították dalaikat, így reagáltak a víz alatti zajszennyezésre. A bálnák egy nagy csoportja pedig kiszorult a vizsgált területről a 285 kilométerre zajló olaj- és gázkitermelés miatt. A tengeri emlősök közül a bálnák rendelkeznek a legerősebb akusztikus érzékenységgel alacsony frekvenciákon, így dalaikat elfojthatják a tengeri közlekedés és a geofizikai feltárások víz alatti zajai. Mivel a bálnák dalának hatékonysága kapcsolatban áll a sikeres párosodással „az emberi tevékenység révén az óceánokban generált zaj lehetséges egészségkárosodáshoz vezethet ennél a fajnál” – mondja Castellote.