Zöld autó a Zöld Pokolban

A hibridekről többnyire nem a bukókeret, a lángálló overall és az aszfaltra olvadó gumikeverék jutott eszünkbe. Eddig.

Az autósportot rendszerint a kifejezetten sportos márkákhoz kötjük, holott a műfaj nem feltétlenül csak a sebességről, hanem a határok kereséséről, a képességek kiterjesztéséről is szól. A versenypálya egyfajta emancipációs aréna, ahol bárki igazolhatja létjogosultságát, aki ennek szükségét látja. Alaphelyzetben persze sem a Lexus, sem annak hibrid termékpalettája nem szorul önigazolásra, mégsem árt némi arculatfrissítés az eddig leginkább környezettudatos, felsőosztálybeli vásárlók felé pozícionált benzin-elektromos hajtásra. Már csak azért is, mert ha belegondolunk, a hibrid kicsit sem unalmas dolog, hiszen egy helyett kettő, esetleg három erőforrás mozgatja az autót – a kérdés csak az, hogyan hangolják össze ezeket a hajtáselemeket. A mérleg egyik serpenyőjében ott a nagyobb összteljesítmény és a vaskosabb, ráadásul teljesen egyenletesen hozzáférhető forgatónyomaték, a másikban pedig a jobb hatásfok, valamint az ebből adódóan kisebb fogyasztás és nagyobb hatótávolság. Az utcai modelleken általában az utóbbi dominál, de sehol nincs megírva, hogy ne lehetne egy kicsit odacsapni a lovak közé, ahogy azt a Lexus CT200h-t kezelésbe vevő Gazoo istálló is tette.

 
Ha ismerősen cseng a Gazoo neve, az nem véletlen: Toyota-specialistaként ők gondozzák az egyre látványosabb sikereket elérő Lexus LFA szupersportkocsi versenykarrierjét, a hibrid versenyautók építésében pedig (egy tavalyi MR2-átalakítás kapcsán) saját jogon is van gyakorlatuk. Most azonban nem kellett a nulláról indítaniuk: a Racing CT névre keresztelt modellt a legkisebb hibrid Lexusból alakították ki. Persze nem elégedtek meg a szénszálas légterelőkkel és a megerősített futóművel: az IS lemezei alá az Európában ismeretlen HS250h hajtásláncát szuszakolták be. Az efféle átültetésekhez egyébként nem is árt hozzászoknia a modellnek, hiszen a Lexus már több földrészen is levédette a CT300h és CT400h elnevezéseket, így előbb vagy utóbb az utcán is megjelennek az izmosabb kis hibridek – de kanyarodjunk most vissza a Racing CT-hez, amely friss, 2,4 literes benzinmotorjával 134 helyett 187 lóerőt teljesít.

 

Ez versenypályán elvileg édeskevés lenne, a kigyorsítások során elveszített másodperceket azonban az autó bőségesen behozza a ritkább tankolásokkal – nem véletlen, hogy néhány körös sprintverseny helyett hosszú távú futamon indította autóját a Gazoo, mégpedig elsőként nem is akárhol, hanem a legendás Nürburgringen. Itt, a világ egyik leghosszabb és leghírhedtebb aszfaltcsíkján, a pilóták által csak Zöld Pokolnak becézett, több mint húsz kilométeres körpályán hat órán át körözött a Racing CT, és a 127 célba ért induló közül végül száznyolcadikként fejezte be a versenyt – a hibridek közül azonban minden szempontból az elsőnek bizonyult.

Ajánlott tartalom

Furcsa elképzeléseik vannak a környezettudatosságról a japán autómárkáknak

A Toyota vezetésével öt japán autó- és motorgyártó fogadta meg: kutatásokba kezd azért, hogy a belsőégésű motorok használata környezettudatosabb lehessen, így megtarthatók maradjanak a nettó nulla kibocsátású jövőben is.