Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Az első generációs bioüzemanyagokkal kapcsolatosan külföldön és itthon is egyre gyakrabban és meggyőzőbben vetődnek fel komoly aggályok.
Az eddig is egyértelmű volt, hogy gazdaságosságuk jóval elmarad a hagyományos üzemanyagokétól és csak jelentős támogatással piacképesek. A bioüzemanyagok használatának lehetősége egyidejű a kőolajszármazékokkal működő motorok alkalmazásával. Újabb időkben, a ’70-es évek nagy olajár robbanásai hozták ismét előtérbe használatukat, de igazából a megállíthatatlanul növekvő igények, a véges kőolajforrások miatt ma már komolyan jelentkező szűkösség motiválta gyakorlati használatukat. A bioüzemanyagok forszírozott termelését és felhasználását az utóbbi évtizedben a környezetvédelmi szempontok, különösen pedig a CO2 kibocsátás veszélyesen növekvő ütemének radikális csökkentése determinálta. Az élhető globális környezet meghatározó feltételeinek esetleges megfordíthatatlanná váló romlási folyamatai, új dimenziókba helyezték a gazdasági tevékenységek globális megítélését. Miután a leselkedő veszélyeket mozgató tényezők szerepe is komoly elméleti és gyakorlati viták témája, de az igazi talány annak megválaszolása, hogy a mai, különösen pedig a jövőbeni veszélyek elhárítása, elkerülése érdekében a nagyon különböző fejlettségű és eltérő környezeti adottságokkal bíró országoknak milyen áldozatokat kell, lehet és érdemes vállalniuk.
Miután a kialakult helyzet több eleme is ismeretlen, vagy vélelmezett összefüggéseket takar, gazdasági értelmezésük, racionalitásuk a mai közgazdasági eszközökkel nehezen bizonyítható, így inkább a hitek, a víziók világába sorolandók. Sokan a lobbik harcaként jellemzik a kialakult vitákat. Első ránézésre kézenfekvő megoldásként adódó első generációs megoldásokról – szélesebb körű elterjedésük után – kiderült egyrészt, hogy a teljes vertikumra számított energiamérlegünk enyhén szólva vitatható, pozitív hozadékot nem eredményez. Másrészt, amennyiben komolyabb szerepet szánunk az igények kielégítésében, úgy a mezőgazdasági termelést és az élelmiszerárakat komolyan befolyásolják, és végül a tömegszerű – például cukornád, kukorica – termelésük már ma is érzékelhető torzulásokat okoz, amelyek globális kihatásai túlkompenzálják hasznosításuk során tapasztalt kedvezőbb CO2 kibocsátási mutatókat.
Az a döbbenetes helyzet van kialakulóban, hogy miközben az EU élharcosa a környezetvédelemnek, a bioüzemanyagok használatára ambiciózus direktívákat fogalmaz meg, igényeinek jelentős részét valószínűleg importból szerzi majd be, például a dél- amerikai esőerdők vészesen fogyó területeinek árán: amit Európában a CO2 kibocsátásban megtakarítunk, a világ más térségeiben legalább ennyivel rontjuk a globális CO2 mérleget. A korszakváltás előtt álló energiapolitikának részévé kell válnia, hogy az első generációs bioüzemanyagok összességében nem lehetnek alternatívái a hagyományos üzemanyagoknak. Közép-távon inkább a földgáz, az elektromos meghajtás és annak változatai jöhetnek számításba. Hosszabb távon a mezőgazdasági növények teljes hozamát átalakító technikáktól várhatunk racionális megoldást.
A pénzügyi-gazdasági válság után megváltozott gazdasági összefüggések felerősítették az első generációs bioüzemanyagokkal szembeni kételyeket. Éppen ezért aligha eltúlozható jelentőségű, hogy a most formálódó hazai energiapolitikai koncepció az eddigi frontális, kerül, amibe kerül megközelítéssel szemben, az új helyzet megkívánt visszafogottsággal értékeli, a hazai bioüzemanyag termelésének és felhasználásának kérdését. Megítélésem szerint a hazai mezőgazdaságnak általában nincs komparatív előnye, bár bizonyos termékek és térségek racionálisan átalakíthatóak ilyen célú termelésre. Korszerű, versenyképes termelés esetén nincs foglalkoztatási többlet, sok munkaerő felhasználás esetén ugyanis a bérek nemigen haladhatják meg a munkanélküli segély szintjét. Tetszik, nem tetszik, az üzemanyagok tipikusan tőzsdei tömegtermékek, ahol a nagyságrendi megtakarítás a legfontosabb globális versenyképességi tényező. Ennek hatását csak részben ellentételezheti a gyakran felvetődő komplex hasznosítás, amelynek hatékony technikája még a távolabbi jövő zenéje, nem is említve az ilyen hasznosításhoz kívánatos – nálunk annyira reménytelen – magas szintű társadalmi-gazdasági-szervezési együttműködés követelményét.
Budapest, 2011. július 12.
Dr. Hegedűs Miklós
GKI Enegiakutató Kft.