Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) legfrissebb jelentése szerint a klímaváltozás a szemünk előtt zajlik, aminek legékesebb bizonyítékai, hogy az északi-sarkvidéki jégtakaró idén nyáron rekordméretűre zsugorodott, és emellett számos egyéb szélsőséges időjárási jelenség is sújtotta a bolygót.
A katari Dohában hétfőn megkezdődött 18. ENSZ Klímaváltozási Konferencián közzétett jelentés szerint a Csendes-óceán felszíni vizeinek lehűlését okozó La Nina-jelenség ellenére 2012 jó úton halad afelé, hogy bekerüljön az eddig mért tíz legforróbb év közé. Az éghajlati adatok 19. század közepén megkezdett rögzítése óta az idei év első tíz hónapjában mérték a kilencedik legmagasabb átlaghőmérsékletet. A Meteorológiai Világszervezet jelentése szerint a világ számos részét szélsőséges szárazságok, áradások és hőhullámok sújtották az idén. A világszerte lecsapó trópusi ciklonok száma az 1981 és 2010 közötti átlaghoz (85) közelítve összesen 81 volt. A legerősebbnek a Fülöp-szigeteken, Japánban és a Koreai-félszigeten is pusztító Sanba tájfun bizonyult. Az atlanti-óceáni régió harmadik éve átlag feletti hurrikánszezont vészelt át: a leghírhedtebb a Karib-térségen és az Egyesült Államok keleti partvidékén végigsöprő Sandy szupervihar volt.
“Az északi-sarkvidéki tengeri jégkiterjedés mértéke idén nyáron elérte eddigi minimumát. Ez az aggasztó mértékű olvadás rávilágított azokra a nagy horderejű változásokra, amelyek a Föld óceánjaiban és bioszférájában mennek végbe” – húzta alá Michel Jarraud, a genfi székhelyű WMO főtitkára. A kutatók szerint az Északi-sarkvidék nyári tengeri jégtakarója még 2050 előtt teljesen eltűnhet. Az olvadás jelenlegi mértéke gyorsabb, mint a számítógépes előrejelzések által felvázolt ütem. A klímaváltozás a szemünk előtt zajlik, és tovább folytatódik az üvegházhatású gázok folyamatosan növekvő, illetve újabb és újabb rekordokat döntő légköri koncentrációinak következtében.
A jelentés szerint a globális szárazföldi és óceáni felszíni átlaghőmérséklet az év első kilenc hónapjában nagyjából 0,45 Celsius-fokkal haladta meg az 1961 és 1990 között mért 14,2 Celsius-fokos értéket. A jelentés szerint elsősorban Észak-Amerika, Dél-Európa, Oroszország nyugati és középső része, valamint Északnyugat-Ázsia szenvedett a magas hőmérsékletektől. A hőhullámok március és május között söpörtek végig az Egyesült Államok jelentős részén és Európán. Nagyjából 15 ezerszer dőlt meg napi hőmérsékleti rekord az Egyesült Államokban. Szárazság sújtotta Oroszország bizonyos részeit, Európát, Kínát és Észak-Amerika jelentős hányadát. Nyugat-Afrika és a Száhel-övezet nagy része, köztük Niger és Csád, súlyos áradásoktól szenvedett július és szeptember között a rendkívül élénk monszun nyomán.
“Az északi-sarkvidéki tengeri jégkiterjedés mértéke idén nyáron elérte eddigi minimumát. Ez az aggasztó mértékű olvadás rávilágított azokra a nagy horderejű változásokra, amelyek a Föld óceánjaiban és bioszférájában mennek végbe” – húzta alá Michel Jarraud, a genfi székhelyű WMO főtitkára. A kutatók szerint az Északi-sarkvidék nyári tengeri jégtakarója még 2050 előtt teljesen eltűnhet. Az olvadás jelenlegi mértéke gyorsabb, mint a számítógépes előrejelzések által felvázolt ütem. A klímaváltozás a szemünk előtt zajlik, és tovább folytatódik az üvegházhatású gázok folyamatosan növekvő, illetve újabb és újabb rekordokat döntő légköri koncentrációinak következtében. A jelentés szerint a globális szárazföldi és óceáni felszíni átlaghőmérséklet az év első kilenc hónapjában nagyjából 0,45 Celsius-fokkal haladta meg az 1961 és 1990 között mért 14,2 Celsius-fokos értéket. A jelentés szerint elsősorban Észak-Amerika, Dél-Európa, Oroszország nyugati és középső része, valamint Északnyugat-Ázsia szenvedett a magas hőmérsékletektől. A hőhullámok március és május között söpörtek végig az Egyesült Államok jelentős részén és Európán. Nagyjából 15 ezerszer dőlt meg napi hőmérsékleti rekord az Egyesült Államokban. Szárazság sújtotta Oroszország bizonyos részeit, Európát, Kínát és Észak-Amerika jelentős hányadát. Nyugat-Afrika és a Száhel-övezet nagy része, köztük Niger és Csád, súlyos áradásoktól szenvedett július és szeptember között a rendkívül élénk monszun nyomán.