Utoljára akkor volt ennyire olcsó a károsanyag kibocsátás Európában, mielőtt az unió bevezette a szén-dioxid kvóta kereskedési rendszerét.
Miután az Európai Parlament leszavazta a karbonpiac fellendítésére szolgáló javaslatot, a kibocsátási egységek ára rekord mélységbe, 2,63 euróra esett. Ez már annyira alacsony szint, hogy a kvótakereskedelem jelenleg gyakorlatilag teljesen értelmetlenné vált, írja az energiafocus.hu.
Úgy tűnik, a gazdasági válság kezdi végérvényesen felülírni az EU klímavédelmi célkitűzéseit. Kedden ugyanis olyan döntés született az Európai Parlamentben, amely a világ legnagyobb szén-dioxid kvóta piacának a végét jelentheti.
A képviselők – mindössze 19 szavazatos többséggel – elutasították azt a javaslatot, amely felpezsdítette volna az európai karbonpiacot. A terv az volt, hogy az unió kibocsátási egységeket helyez talonba, a szűkült kínálattól pedig a kvótaárak fellendülését remélték.
Pedig a kevesebb kiosztható kvóta iránti igény meglehetősen jogosnak tűnik, hiszen a gazdasági válság 2008-as kitörése óta folyamatosan csökken az ipari termelés Európában, ezáltal pedig a károsanyag kibocsátás is évről évre mérséklődik. Ennek hatására megnövekedett a kvóták száma a piacon, ami lenyomta az árakat.
A válság előtti időszakban egy-egy egység ára a tőzsdén még 20 és 30 euró között mozgott, sőt, az eddig mért rekord szint 32 euró volt. A válság kitörése után azonban meredeken esni kezdett az árfolyam, 2009 első negyedének végén pedig már csupán 10 euró körül mozgott az egységek jegyzése. A következő mintegy két évben az árfolyam 15 euró környékén stabilizálódott. Azonban ahogy az európai adósságválság egyre intenzívebbé vált, a kvóták ára ismét zuhanni kezdett, 2011 szeptemberében pedig átlépte a 10 százalékos virtuális lélektani határt a jegyzés, 2013-tól pedig már csak 6 euró alatti árakat regisztráltak.
Az új történelmi mélypont ugyanakkor kedd este, az Európai Parlament döntése után alakult ki. Az árfolyam rövid időn belül 40 százalékot esett, és 2,63 euróig meg sem állt. Igaz, azóta ismét 3 euró feletti szinten kereskednek az egységekkel.
Mindenesetre ez már olyan árszint, ami mellett kijelenthető: gyakorlatilag nincs költsége a szén-dioxid kibocsátásnak. Ez egyfelől kedvez az ipari beruházásoknak, hiszen ennyivel alacsonyabb a tőkeigény. Másfelől viszont évekkel kitolja a mainál zöldebb energiatermelés elérését Európában.
A rendkívül alacsony kvótaár ugyanis nemhogy a megújuló források számára nem jelent versenyelőnyt a hagyományos energiahordozókkal szemben, de még gáz tüzelésű erőművet sem éri meg mellette építeni a szenes termelőkkel szemben. A mai magas gáz- és alacsony szén árak mellett körülbelül 30 euró lenne az a szint a szén-dioxid kvóták esetében, ahol ismét a tisztább, gázos erőművek felé hajlana a beruházási kedv.
Habár az unió döntéshozatali rendszere általában nem merül ki egyetlen elutasító szavazásban, ha mégis így marad minden, vagyis nem nyúlnak bele a karbonpiac működésébe, akkor a rendszer már rövid távon értelmét veszti. Persze nem zárható ki, hogy az alacsony szén-dioxid kvóta árfolyam csak átmeneti jelenség, de mivel egyelőre nem látszik, hogy az európai gazdaság ismét felfelé ívelne, vélhetően tartósan a mostanihoz hasonló árszintre kell felkészülni. Ha ez tényleg így lesz, akkor nemsokára a világ legnagyobb és legmozgalmasabb karbonpiacán az utolsó brókernek kell majd leoltania a villanyt.