Okavara Sin és Tacuko biogazdálkodókként dolgoztak az elmúlt 30 évben. Saját biofarmjuk révén a vidéki élet a vérükben volt, hiszen ugyanabba a földbe vetettek, ugyanazt a földet szántották és aratták, mint felmenőik hat generáción át. Közvetlenül a fogyasztóknak árulták biozöldségeiket, és a közösségük nagyra értékelte a munkájukat.
Okavaráék nagyjából 45 km-re laktak a Fukusima Daiicsi atomerőműtől, és bár nagyon szerették otthonukat, azért elővigyázatosak voltak. Az 1986-os csernobili katasztrófát követően vettek egy sugárzásmérő készüléket. Aztán 2011. március 15-én – négy nappal a tragikus fukusimai balesetet okozó földrengés és cunami után – megszólalt a készülék riasztója, és a sugárzás szintje emelkedni kezdett. Nem volt más választásuk: el kellett hagyniuk az otthonukat.
Végül azonban úgy döntöttek, hogy hazatérnek.
„Teheneink és csirkéink vannak; vissza kellett térnünk, hogy etessük őket. Nem hagyhattuk őket magunkra, nem költözhettünk el csak úgy” – nyilatkozták nekünk 2012-ben.
De a súlyos atomkatasztófa következményei mellett a saját mezőgazdasági vállalkozásuk jövőjével is szembe kellett nézniük. A termények szenyezettségétől való félelem miatt vásárlóik száma alaposan megcsappant, így még az is megfordult a fejükben, hogy végleg feladják a gazdálkodást.
Ám végül ahelyett, hogy hagyták volna, hogy a katasztrófa az egész életükre rányomja a bélyegét, továbbléptek. Magukért is, és a közösségükért és a gyermekeik jövőjéért is.
2013-ban megnyitották Esperi nevű bioboltjukat a Fukusima prefektúrában található agrárvárosban, Miharuban. A céljuk az volt, hogy újra életet leheljenek a környékbe, és létrehozzanak egy olyan közösségi teret, ahol az emberek összegyűlhetnek, és segíthetik egymást. Hiszen az „Esperi” eszperantóul azt jelenti: remény.
Ez azonban nem volt elég az Okavara házaspárnak. Így 2015 októberében útjára indították a „Napenergiát Fukusimának” nevű közösségi finanszírozási projektet, hogy napelemeket helyezhessenek el boltjuk tetején. És hogy mi volt a céljuk?
Nem sokkal később az emberek Japán- és világszerte elkezdtek adakozni, és nagyjából egy hónapon belül sikerült is összegyűjteni a 1,5 millió jennek (kb. 3,7 millió Ft) megfelelő célösszeget. A támogatóktól érkező üzenetek bátorítást jelentettek, és egyértelművé tették Okavaráék számára, hogy a világ nem feledkezett el róluk.
A teljes cikk itt olvasható.