Az egyik kedvenc napelemes szaklapom (PV Magazine) lehozott egy cikksorozatot a napelem történetéről, a pionírok nehéz napjairól – gondoltam hátha mást is érdekel, úgyhogy röviden összefoglalom az egyes cikkeket (a cikkek egyébként John Perlin: From Space to Earth napelem történeti könyvének kivonatai).
A mai napelemek egyeneságú ősét egy véletlen indította útjára az 1860-as években. Willoughby Smith az egyik vezető elektromos munkatárs volt a Trans-Atlantic Telegraph-nak (akkoriban óriási összegeket fektettek a telegráf és a telefon kábelek kiépítésébe és a világszintű telekommunikáció létrehozásába). Smith csak egy olcsó megoldást keresett a tenger alá fektetett kábelek hibáinak keresésére. Kristályos szelénnel való kísérletei során segéde megjegyezte, hogy éjszaka megfelel a céloknak a szelén, de nappal mintha másként viselkedne.
További kísérletek és egy rövid publikáció komoly tudományos érdeklődést váltott ki Európában, de az első igazi pontos ok-okozati kifejtést egy brit professzor, William Grylls Adams végezte a szelén ellenállását vizsgálva, ő jött rá hogy egy szilárd anyagban csak a fény hatására (kizárva a hőt a kísérletek során, ami már akkor ismert volt és termál-elektromosságnak nevezték) elektromos áram kezd áramlani a szelénben – a jelenséget fotovoltaikus elektromosságnak nevezte el.
A teljes cikk itt olvasható.