Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A nagy társasházakban élők több mint 60 százaléka elégedetlen otthona nyári hőmérsékletével, miközben éppen ők próbálnak a legtöbbféleképpen védekezni a hőség ellen. Egy országos, 1496 fős felmérés szerint a nyári komfort nemcsak azon múlik, mit tesznek a lakók, hanem azon is, mennyire árnyékolható, átszellőztethető és hűthető maga az épület. A nyári forróság emléke még elég közeli ahhoz, hogy érdemes legyen levonni a tanulságokat, és időben elkezdeni a felkészülést a következő nyárra: Dr. Szagri Dóra és Dr. Szalay Zsuzsa, a BME Építőanyagok és Magasépítéstan Tanszék kutatói a kutatás adataira támaszkodva mutatják meg, min lenne érdemes változtatni az otthonainkban és a településeinken.

Magyarországon a nyári hőség már nem néhány kivételes nap kellemetlensége. Az 1961–1990 közötti időszakban átlagosan évi 14,6 volt a hőségnapok száma, azaz az olyan napoké, amikor a maximális hőmérséklet meghaladta a 30 °C-ot; 2021–2025 között már átlagosan 46,2 ilyen napot regisztráltak. A legalább három egymást követő, 25 °C feletti napi középhőmérsékletű napból álló hőhullámok éves átlaga ugyanekkor 2 napról 16,6 napra emelkedett.

Az időjárási adatok azonban csak azt mutatják meg, milyen hőterhelés éri az országot. Azt nem, hogy ebből mennyi jut be az otthonainkba, mit tudunk tenni ellene, és mennyire érezzük elviselhetőnek a lakásunkat. Ezt vizsgálta egy országos online kérdőíves kutatás. Az 1496 felnőtt válaszadóból álló minta kor és nem szerint reprezentatív volt. A résztvevők beszámoltak az épületük jellemzőiről, a lakás nyári hőmérsékletével való elégedettségükről, a hőséghez kapcsolódó panaszaikról, valamint a rendszeresen alkalmazott védekezési módszereikről. Fontos kiemelni, hogy a kutatás nem a lakások tényleges hőmérsékletét mérte, hanem azt vizsgálta, hogyan élik meg az emberek az otthonuk nyári hőviszonyait. Ez azért lényeges, mert ugyanaz a hőmérséklet nem minden ember számára és nem minden lakásban jelent ugyanolyan terhelést.

A nagy társasházakban lakók közül tízből hatan elégedetlenek

A válaszadók közel fele valamilyen mértékben elégedetlen volt az otthona nyári hőmérsékletével. Az átlag azonban jelentős különbségeket takar. A családi házakban élők 29,4%-a, a kisebb társasházak lakóinak 39,9 %-a, a tíz vagy több lakásos épületekben élőknek viszont már 61,3 %-a tartozott az elégedetlenek közé.

A településméret szerint hasonló minta rajzolódott ki. A falvakban élők 71%-a volt elégedett a lakásuk nyári hőmérsékletével, a fővárosban viszont csak 44%-a. Ez nem jelenti azt, hogy a település mérete önmagában okozná a különbséget. A sűrűbb beépítés, a városi hősziget, a lakások eltérő tájolása és szellőztethetősége, valamint az épületállomány összetétele együttesen formálják a felmelegedést.

Az épület kora és anyaga is számít. A panelépületek lakói a legalacsonyabb elégedettségről számoltak be, miközben a 2006 után épült házak általában kedvezőbb eredményeket értek el. Néhány 1945 előtti, nagy hőtároló tömegű épület, pl. vályogfalazatú házak lakói szintén jobb nyári komfortról számoltak be. Ez azonban nem egyszerű rangsor az „új” és a „régi” házak között: a tájolás, az árnyékolás, a hőszigetelés, a légmozgás és a hűtési lehetőségek kombinációja a döntő.

A több védekezési lehetőség önmagában nem oldja meg a túlmelegedést

A felmérésben a nagy társasházak lakói és a budapestiek átlagosan valamivel több alkalmazkodási módszert alkalmaztak, mégis elégedetlenebbek voltak otthonuk nyári hőmérsékletével. A tíz vagy több lakásos épületekben élők jellemzően hat, a kisebb épületek lakói pedig öt módszert használtak rendszeresen. Vagyis a többféle védekezés nem feltétlenül jelent magasabb komfortot.

A legelterjedtebb módszerek olcsók, egyszerűek és azonnal alkalmazhatók. Könnyű ruházatot a válaszadók 95,9%-a viselt rendszeresen, hideg italokat 60,4%-uk fogyasztott, 56,8% kerülte a közvetlen napsütést 11 és 15 óra között, 53,3% pedig gyakrabban zuhanyozott. A munkaidő eltolása viszont alig 1,9 %-nál jelent meg, légkondicionált helyen pedig csak minden negyedik válaszadó töltött időt.

Az épülethez kapcsolódó lehetőségek közül az árnyékolás volt a leggyakoribb: tízből nyolcan használtak valamilyen árnyékolót. Természetes szellőztetésre 63,2% , ventilátorra 44,7%, légkondicionálásra 36,2% támaszkodott.

Az éjszakai szellőztetés különösen elterjedt: 70,5% egész éjszaka nyitva hagyta az ablakot. Ez akkor tudja hatékonyan visszahűteni az épületet, ha odakint már hűvösebb van, és a lakásban valódi légcsere, lehetőleg kereszthuzat alakítható ki. Sok nagy társasházi lakásban azonban a csak egy homlokzatra nyíló ablakok miatt ez fizikailag nem lehetséges. A zaj, a légszennyezés vagy a biztonsági aggályok pedig akkor is megakadályozhatják az éjszakai szellőztetést, ha az alaprajz egyébként lehetővé tenné.

Napközben más stratégia célszerű: a napsugárzást lehetőleg már az üveg külső oldalán (pl. külső redőnnyel, spalettával) kell megállítani, a melegebb kültéri levegőt pedig nem érdemes órákon át beengedni. A teljesen zárt lakás ugyanakkor rossz levegőminőséghez vezethet, ezért a hosszan nyitva hagyott ablak helyett rövid, intenzív szellőztetésre lehet szükség. A jó tanács tehát nem egyszerűen az, hogy „nyissuk ki” vagy „csukjuk be” az ablakot, hanem hogy a külső és belső hőmérséklethez, valamint a levegőminőséghez igazítsuk a szellőztetést.

Tudjuk, hogy baj van, de a hőségriasztás ritkán változtatja meg a napunkat

A válaszadók 72,7%-a komoly problémának tartotta a hőhullámokat, további 22,4% pedig valamennyire súlyosnak ítélte őket. Az információ tehát sok emberhez eljut, a riasztás azonban nem feltétlenül fordul át cselekvésbe. A megkérdezettek felének napi tevékenységét egyáltalán nem befolyásolta a hőségriasztás, jelentős változtatásról pedig csak 19,1% számolt be.

A legtöbben az internetről tájékozódtak, és jellemzően csak egy-két információforrást használtak. Ez sérülékeny kommunikációs rendszert jelez: ha valaki az adott csatornát nem követi, vagy az üzenet túl általános, a figyelmeztetés nem segít a döntésben. A pusztán veszélyre figyelmeztető üzeneteknél többet érne, ha a riasztás konkrét, azonnal végrehajtható lépéseket is adna: mikor árnyékoljunk, mikor szellőztessünk, hol található elérhető hűtött közösségi tér, és kit kell felkeresni a környezetünkben.

Különösen fontos lenne az élethelyzethez igazított kommunikáció. Más tanácsra van szüksége egy egyedül élő idős embernek, egy kisgyermekes családnak, egy tetőtéri lakásban élőnek vagy annak, aki kültéren dolgozik. A kutatásban a riasztásokra ténylegesen reagálók több alkalmazkodási módszert használtak, vagyis a figyelmeztetésnek lehet hatása, ha elég konkrét és releváns.

Nem egyetlen csodamegoldásra, hanem egymást erősítő beavatkozásokra van szükség

A következő hőhullámokra legjobb már azelőtt készülni, hogy megérkezik a forróság. Most van itt az ideje annak, hogy végiggondoljuk azokat az épület- és településszintű beavatkozásokat, amelyek jövő nyáron valóban számítani fognak.

A felújításoknál nem elegendő kizárólag a téli hőveszteség csökkentésére törekedni: azt is ellenőrizni kell, hogyan viselkedik majd az épület nyári hőségben. A hőszigetelés akkor járul hozzá valóban a nyári komforthoz, ha megfelelő külső árnyékolással, jól szabályozható szellőztetéssel és szükség esetén hatékony hűtéssel együtt alkalmazzák. Elsőként azokat a szerkezeteket és helyiségeket érdemes vizsgálni, ahol a legnagyobb a napsugárzási terhelés, például a tetőtéri, felsőszinti, illetve erősen benapozott lakásokat. Az ablakok cseréjénél nemcsak a téli hőszigetelő képesség, hanem az üvegezés „napenergia-áteresztése” és az árnyékolhatóság is fontos. A nagy társasházakban külön figyelmet igényelnek azok a lakások, amelyek csak egy homlokzatra nyílnak, mert ezeknél a természetes visszahűtés lehetősége korlátozott. Ilyen helyeken a biztonságos éjszakai szellőztetés kialakítása, a ventilátorokkal segített légmozgás vagy energiahatékony gépi hűtés nagyobb szerepet kaphat.

Az épület közvetlen környezete is számít: minél több a zöldfelület, elsősorban a lombos fák, annál több a természetes árnyék és a párologtatás révén elvont hő. A nagy társasházakban élők rosszabb helyzete célzott felújítási programokat indokol: nemcsak hőszigetelést, hanem árnyékolást, szellőztetési és hűtési megoldásokat is. Szükség van elérhető, jól ismert és valóban használható hűtött közösségi terekre, valamint olyan hőségriasztásokra, amelyek nemcsak veszélyt jeleznek, hanem cselekvési lehetőséget is adnak.

A klímaváltozással egyre több olyan nap lesz, amikor az otthonunk nemcsak kényelmetlen, hanem az egészségünket is terheli. A kutatás legfontosabb üzenete ezért nem az, hogy az emberek nem tesznek eleget a hőség elleni küzdelemben. Sokszor már most is mindent megtesznek, amit az otthonuk megenged. A következő lépés az, hogy maguk az épületek is több lehetőséget adjanak a biztonságos alkalmazkodásra.