Weiki Somers, a holland tervező valami új megújuló építőanyaggal próbálkozik – az emberi hamvakkal.
A Grand Hornu Images galéria „In Progress” elnevezésű kiállítására egy 3D nyomtató segítségét kérte az emberi hamvakból létrehozott művészethez. Somers három tárgyat készített – egy kenyérpirítót, egy mini porszívót és egy mérleget -, mivel a kiállítás célja az volt, hogy a művészek újragondolják a „haladás” ötletét. A kísértő darabok valamilyen módon azt a kérdést tették fel, „hogyan kerülhetünk közelebbi kapcsolatba tárgyainkkal, a fogyasztói kultúrából elmozdulva?”. A művész projektben kinyilatkoztatott állítása – aminek címe “consumer or conserve” – láthatóan a véget nem érő fogyasztási szükségleteinkről szól, valamint a tárgyak jelentésétől és hatásától való eltávolodásunkról. És mi az, amihez még hasonlóan ragaszkodunk? Szeretteink hamvaihoz. Talán ha ezekből a hamvakból hasznos termékeket készítünk, mint egy szék, egy pirító vagy egy porszívó, akkor ez felhívná a figyelmünket a tárgyak megtartására is.
A kiállított darabok emellett a 16. és 17. századi Vanitas csendélet festészetre emlékeztetnek, ahol mindig egy csipetnyi emberi jelenlét volt felfedezhető. A “consumer or conserve” kenyérpirító tetején egy madár áll, és hátán egy halott madár fekszik, közel a konnektoros csatlakozójához. A madaraknak a célja a múló örömök, a haszontalan élet , és a biztos halál bemutatása. Tehát a halál után miért ne használnánk fel holttesteinket? Valószínűleg ez az egyik legkreatívabb és „legfurcsább” anyagfelhasználás, amiről eddig hallhattunk.