Súlyos mértékben és gyorsan alakul át a Balaton egyre szárazabbá váló part menti zónája. A folyamat túlnyomórészt egy növényi alcsalád, az aranyvessző térhódításának szomorú következménye.
A legtöbb megállíthatatlanul terjedő, a természetes ökoszisztémát és a megszokott tájképet veszélyeztető növényfaj haszonnövényként, vagy dísznövényként, szándékos betelepítéssel jelent meg Magyarországon. Az aranyvessző az utóbbiak közé tartozik, mivel a mai napig szívesen ültetik ezeket a kis csoportban pompás megjelenésű növényeket a kertekbe, árokszélekre. Sokan nem is tudják, hogy allergiájuk egyik kiváltója a kertjüket díszítő aranyvessző is lehet. Amikor pár év elteltével terjedése kínossá válik, gondosan, többszöri eltávolítással leküzdhető a növény. A valódi problémát akkor okozza, amikor parlagon hagyott vagy természetközeli területekre kivadult állományait kell megfékezni. Szívós, tág tűrésű, növényként jobban viseli a kiirtására tett kísérleteket, mint a természetes, őshonos fajok, így éppen a védett területeken okozza a legnagyobb károkat.
Az aranyvessző fajok elsősorban a szárazodó nádasokat, a szárazság sújtotta vizes élőhelyeket veszélyeztetik a Balaton partján. A Szigligettől nyugatra található nagykiterjedésű nádas esetében elképesztő méretű fertőzéssel találkozhatunk. A pár évvel ezelőtt még nád borította területeken a repceföldekhez hasonló kép fogadott bennünket.
A tó nyugati részén sok helyen szárazabbá vált a partközeli rész. A helyszínen úgy tapasztaltuk, hogy általában ezeken a megváltozott vízgazdálkodású területeken terjed a legjobban az aranyvessző. A megfelelő vízellátottságú nádas peremén is megjelenik a betolakodó, de itt a társulást csak helyenként kezdi meg.
A teljes cikk itt olvasható.