Igaz, hogy már 200 éve feltalálták a napelemet?

A 19. század közepén kezdődött a ma ismert napelemek alapjainak letétele.

A folyamatos technológiai fejlődés, és a piaci árak alakulása okán került éppen ezért fókuszpontba a napenergia. A Nap energiájának hasznosítására pedig két elterjedt mód ismert jelenleg: a napelemes és a napkollektoros rendszer. E cikkünkben a napelemre koncentrálva mutatjuk be azokat a fontosabb állomásokat, melyek meghatározóak voltak ennek a megújuló energiatermelési formának az elterjedésében.

A NAPENERGIA HASZNOSÍTÁSÁNAK FŐBB MÉRFÖLDKÖVEI

Őskor – a kezdetek

A napenergiában rejlő lehetőségeket már az őskorban felfedezték az emberek. A Nap sugarait ekkor még passzívan használta fel a társadalom tárgyak megszárítására, felmelegítésére esetleg meggyújtására.

Ókor – a napenergia, mint fegyver

Érdemes kiemelni az ókor egyik első és legnagyobb szolártechnikusát Arkhimédész, aki számos napenergiával kapcsolatos kutatás alapját fektette le. Ő fedezte fel és írta le például, hogy homorú tükrök segítségével fókuszálni lehet a napsugarakat egy adott pontra, ami akár több száz méter távolságban lévő tárgyakat is képes lángra lobbantani. Ennek a forradalmi technológiának gyakorlati és hadi hasznosítása valósult meg például Marcus Claudius Marcellus Sziciliánál állomásozó hajóinak felgyújtásakor is.

Középkor – hőhasznosítás

A középkor gyakorlatilag a Nap energiájának hőtermelési hasznosításával telt. Ennek alapjait Gallilei fektette le a lencse feltalálásával. Az első modernnek tekinthető napmelegtárolót de Saussure építette, aki 5 üvegtárcsát helyezett el egymás mögé úgy, hogy közöttük bizonyos térfogatú légteret hagyott. A lencsék hatására az üvegrétegek közötti levegő jelentősen felmelegedett. Ezzel a technológiával de Saussure 87,5 °C-ot is elő tudott állítani. A mai modern síkkollektorok ugyanezen elven működnek.

19. század – napenergia, mint a fosszilis energiahordozók versenytársa

A 19. század közepén kezdődött a ma ismert napelemek alapjainak letétele. A napenergia energiatermelésben történő hasznosításának jogosultságát éppen az a korai felismerés adta meg, ami napjainkban is az egyik legnagyobb problémát okozza: a fosszilis energiahordozók okozta emisszió. A fotovoltaikus hatást Alexandre Edmond Becquerel francia fizikus fedezte fel először 1839-ben, és mutatott rá a benne rejlő lehetőségekre. Ugyanebben az évben megépítette az első fotovoltaikus elemét. Becquerel által végzett kutatásokra alapozva Willoughby Smith brit elektromérnök 1860-as évektől kezdett kísérletezni a fotovoltaikus technológiával. Smith 1873-ban a Nature tudományos folyóiratban jelentette meg tanulmányát, amely a szelén fotovoltaikus tulajdonságát és viselkedését írta le. Ez az értekezés bebizonyította, hogy a fosszilis energiahordozóknak komoly vetélytársa lehet idővel a napenergia. A témát folytatjuk hamarosan egy újabb cikk formájában.

Ajánlott tartalom

Jó hír érkezett, ingyenes szigetelési pályázat indul!

Új lendületet kaphatnak az ingyenes lakossági födémszigetelési programok, miután az energiahatékonysági törvény módosítása révén több százezer háztartás előtt nyílik meg az út a támogatott felújításokhoz.