Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
A ENSZ december 7. és 18. között nemzetközi klímakonferenciát rendez Koppenhágában, melynek fő célja a 2012-ben lejáró Kiotói jegyzőkönyv felváltása egy új nemzetközi szerződéssel. Az alábbiakban az idáig vezető tárgyalások főbb állomásait ismertetjük.
1992 – Rio de Janeiróban elfogadják az ENSZ Éghajlat-változási keretegyezményét (UNFCCC). A nemzetközi szerződés célja az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának stabilizálása olyan szinten, amely még nem jár a Föld éghajlatának veszélyes mértékű megváltozásával. A szerződés jogilag nem kötő erejű, ugyanakkor lehetőséget biztosít kötő erejű kiegészítő jegyzőkönyvek (protokollok) későbbi elfogadására. Ilyen jegyzőkönyv az 1997-bern elfogadott Kiotói jegyzőkönyv. Az UNFCCC-t 192 ország írta alá és ratifikálta. Az aláírók megegyeztek abban is, hogy minden évben megtartják a Felek Konferenciáját (Conference of the Parties, COP), melyen áttekintik az addig elért haladást.
1994 – Hatályba lép az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye.
1995 – Berlinben megrendezik a felek első konferenciáját (COP1). A találkozón aggályokat fogalmaznak meg azzal kapcsolatban, hogy az országok képesek-e teljesíteni az UNFCCC-ben kitűzött célokat.
1996 – A genfi konferencián (COP 2) elfogadott deklaráció az amerikai álláspontot tükrözve elfogadta az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) 1995-ben kiadott második helyzetértékelő jelentésében foglalt tudományos álláspontot a klímaváltozás tényéről, elvetette az egységes vállalásokra épülő klímaegyezményeket a rugalmasságot helyezve előtérbe, végül jogilag kötő erejű középtávú célok lefektetését sürgette.
1997 – A Felek 3. Konferenciáját (COP3) Kiotóban tartották, itt fogadták el a Kiotói jegyzőkönyvet. Ebben 37 fejlett ország vállalta, hogy az 1990-es szinthez képest átlagosan 5,2 százalékkal csökkenti üvegházhatású gázkibocsátását 2008-2012-ig (a célszám az öt év átlaga). Az Európai Unió 8 százalékos csökkentést vállalt, az Egyesült Államok 7 százalékot (azonban nem ratifikálták, így az jogilag nem köti az USA-t), Japán 6 százalékot, Oroszország pedig 0 százalékot (szinten tartást).
2000 – Az Európai Bizottság elindítja az Európai Klímaváltozási Programot (ECCP). A program fő célja egy európai stratégia kidolgozása és megvalósítása, melynek segítségével a tagállamok teljesíteni tudják a Kiotói jegyzőkönyvben tett vállalásukat. Az ECCP talán legjelentősebb eredménye az EU Kibocsátáskereskedelmi Rendszerének (EU ETS) 2005-ös elindítása.
2001 – A bonni konferenciára (COP 6) aztán került sor, hogy márciusban az újonnan felálló Bush-kormány visszautasította a Kiotói jegyzőkönyv ratifikálását. Ennek ellenére, s a széleskörű várakozásokkal ellentétben sikerült megegyezni a protokoll legfontosabb részleteiről, így egyezség született az úgynevezett rugalmassági mechanizmusokról és karbonnyelőkről (például erdők) is.
2004 – Oroszország hosszas ingadozás után végül rááll a Kiotói jegyzőkönyv ratifikálására, ezzel összegyűlik a protokoll életbelépéséhez szükséges ratifikációs arány.
2005 – Életbe lép a Kiotói jegyzőkönyv.
2005 – Elindul az EU Kibocsátáskereskedelmi Rendszerének (EU ETS) első, 2007-ig tartó szakasza. Az EU ETS a világ legnagyobb üvegházhatású gázokra vonatkozó kibocsátáskereskedelmi rendszere. Hasonló rendszerek kialakítása van folyamatban az Egyesült Államokban, Ausztráliában és számos más országban.
2005 – Montreálban tartják a Felek Konferenciáját (COP11), egyúttal a Kiotói aláírók is itt egyeztetnek először (Meeting of the Parties, MOP1).
A konferencián elfogadott Montreáli Akciótervben a felek elhatározzák, hogy a Kiotói protokoll 2012-es lejárta után újabb jegyzőkönyv elfogadása szükséges, melyben még ambiciózusabb vállalásokat tesznek az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésére.
2006 – A Nairobi konferencián (COP12/MOP2) a résztvevő országok megállapodnak a Kiotói protokoll 2008-tól történő felülvizsgálatában. A felülvizsgálat eredményei a tervek szerint egy 2013-tól életbe lépő új egyezmény alapját képezhetik.
2007 – A Bali konferencián (COP13/MOP3) elfogadják a Bali Útitervet, mely konkrét lépéseket irányoz elő egy Kiotói rendszert felváltó klímavédelmi egyezmény elérésére két év alatt. A Bali Útiterv szerint tehát a 2009-es koppenhágai klímacsúcson kell megkötni az új szerződést.
2008 – Elindul az EU Kibocsátáskereskedelmi Rendszerének (EU ETS) második, 2012-ig tartó szakasza.
2008 – A lengyelországi Poznanban tartott klímacsúcson (COP14/MOP4) elfogadnak egy munkatervet a koppenhágai konferencia előkészítésére. Ez alapján az előkonferenciákon le kell zárni a vitás kérdéseket, hogy Koppenhágában új egyezmény születhessen.