Indiát egyelőre senki sem képes utolérni, legalábbis a biogáztermelés terén. Ebben az iparágban ők a legnagyobbak, bár Németország és Ausztria is jelentős eredményeket ért már el. E két ország idejekorán felismerte ugyanis a biogázban rejlő lehetőségeket, ezért több száz üzemet építettek, és vélhetően további fejlesztésekre készülnek. Na, de mi a helyzet Magyarországon?
Indiában adottak a körülmények a biogáz előállítására, megvan a technológia, a nyersanyag és a biomassza is. Az országban a legegyszerűbbektől kezdve a legbonyolultabb, legkorszerűbb technológiát felvonultató biogázüzemig mindegyik megtalálható. Az Európai Unióban Németország áll az élen az előállítás terén, Ausztria követi – magyarázta Diószegi Mónika, az Óbudai Egyetemen tanára a Kossuth Rádió Szombat reggel című műsorában.
Németországban háromféleképpen állítanak elő biogázt: a depóniatelepeken a kommunális hulladék szerves részéből, a szennyvíztelepek mellé telepített biogáz üzemek révén és a mezőgazdasági üzemekben, ahol a nyersanyagot az állattenyésztésből és a mezőgazdasági melléktermékekből nyerik – mutatott rá.
A szakértő a műsorban beszélt az energiabiztonság kérdéséről is. Kifejtette: az Európai Unió energiaigényének körülbelül 50 százalékát tudja saját forrásból fedezni, a maradék import; a kőszén, a nyersolaj és a földgáz több mint 30 százaléka azonban Oroszországból érkezik. Az energiabiztonságot úgy lehet fokozni, ha hazai előállítású energiahordozókat használ fel egy ország – hangsúlyozta.
Úgy vélte, Magyarországon nincsenek kiaknázva a lehetőségek, meg lehetne háromszorozni az üzemek jelenlegi, 50-60 darabos számát. Jelentős mennyiségű biomassza képződik ugyanis, amit hasznosítani lehetne; a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben is sok hulladék marad. A leghatékonyabban akkor állítható elő biogáz, ha különböző alapanyagokból keletkezik, amelyek előkezelésével ráadásul jelentős növekményt lehet elérni az energiatermelésben – hívta fel a figyelmet Diószegi Mónika.