A világ nagy része fogott össze azért, hogy kijavítsa azt, amit elrontott: segítse az ózonréteg regenerálódását, az ózonlyuk megszűnését. Az eredmények bizakodásra adnak okot, de még hosszú az út a teljes gyógyulás feltételezett idejéig.
Az ózonpajzs nélkülözhetetlen az élethez: magas napvédő faktorszáma nélkül az ultraibolya sugárzás darabokra törné az élő szervezetek DNS-ét, és felbontaná a sejtjeikben lévő kémiai kötéseket. Az UV-C sugárzást teljes mértékben, a kevésbé káros UV-B intenzitását nagymértékben, az UV-A sugarak intenzitását pedig kisebb mértékben nyeli el – írta a piacesprofit.hu.
A 80-as évek óta figyelik meg, hogy az Antarktisz fölött lyuk keletkezik a magaslégköri ózonrétegben. Az ózonlyuk évről évre augusztusban alakul ki, szeptember végére, október elejére éri el legnagyobb kiterjedését, majd december közepén zárul be. Eddig 2000-ben mérték a legnagyobb kiterjedést: akkor 29,9 millió négyzetkilométeres lyuk tátongott a Déli-sarkvidék felett.
Bizakodásra adnak okot az Alabama Egyetem kutatócsoportjának 2003 augusztusában közzétett eredményei, amelyek szerint az ózonpajzs külső részén (a sztratoszféra felső rétegeiben) jelentősen lassult az ózon lebomlásának sebessége. Jó hír az is, hogy az Antarktisz feletti ózonlyuk tavaly a második legkisebb kiterjedését érte el az elmúlt húsz év alatt: a lyuk átlagos mérete 17,9 millió négyzetkilométer volt, ami a kutatók szerint az Antarktisz feletti magasabb léghőmérsékletre vezethető vissza.