Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
A teljes hazai lakásállomány – családi házak, panel és nem panel társasházak – összesen 152 petajoule energia-megtakarítási potenciállal rendelkezik a fűtés és használati melegvíz előállítása terén – mutat rá az Energiaklub NegaJoule 2020 projektjének kutatása.
Bődületes energiamennyiség, ha forintosítani szeretnénk: ennyi energia kinyeréséhez több mint 4,67 milliárd köbméter földgázt kellene elégetnünk, aminek jelenlegi költsége tokkal-vonóval és áfával együtt 667,9 milliárd forintot tenne ki írja azaramara.blog.hu. Otthonainkban fűtésre és melegvíz-előállításra évente 360 petajoule primerenergiát használunk fel, ez az ország teljes fogyasztásának 34 százaléka. A megtakarítások zöme, 128 petajoule, a családi házak esetében lenne elérhető, míg a nem panel társasházak esetében 19, a panel társasházak esetében pedig 4 petajoule az elérhető energia-megtakarítás mértéke. Az arányok nem meglepőek, a magyar lakásállomány 66 százaléka családi házakban, 20 százaléka nem panel társasházakban van, és csupán 14 százaléka található panelépületekben. A magyar lakóépületek legnagyobb része – 37 százaléka – 1960 és 1979 között épült. A maga 30 százalékával szorosan követi ezt a generációt az 1980 és 1995 között felhúzott épületek csoportja. 1960 előtt az épületek 24 százalékát építették, míg 1996 és 2005 között 7 százalékuk létesült. Mindösszesen csak az épületek 3 százaléka származik a 2005 utáni időszakból.
Hasonlóan vegyes képet mutat a lakásokban alkalmazott fűtési módok képe is. Az 1970-es és 80-as évek erőltetett „gázosításának” eredményeképpen a lakások 51 százaléka használja ezt az energiaforrást fűtésre és használati melegvíz előállítására. Messze lemaradva a második helyen a tűzifa áll a maga 22 százalékával, de e kettőnek az értékét tovább növeli a vegyes fa-földgáz tüzelést használók 11 százaléka. Távhővel a lakások 12 százalékát fűtik, míg az áram és az egyéb megoldások 2-2 százalékkal részesednek a „fűtési mixből”.
Tipikus – 70-80 négyzetméteres, gázzal fűtött, sátortetős
A fentiekből is látszik, hogy hazánkban jellemzően az 1960-as és 1970-es években épültek azok az energetikai szempontból roppant pazarló, 70-80 négyzetméteres, sátortetős lakások, amelyekből ma mintegy 800 ezer darab áll szerte az országban. Ezeknek az épületeknek az éves energiaigénye négyzetméterenként mintegy 310-350 kilowattóra körül mozog. Fűtési, és használati melegvíz igényük biztosítása évente körülbelül 300-350 ezer forintba kerül a használati szokásoktól függően. Ráadásul egy ilyen energetikailag korszerűtlen lakás CO2 kibocsátása is igen magas, évente eléri a 3,5 tonnát.
Mit kezdhetünk vele?
Nézzünk először egy alap upgrade-t. A padlás hőszigetelés 20 centis ásványgyapottal, a homlokzat hőszigetelése egy átlagos 12 centiméteres hőszigetelési rendszerrel, a nyílászárók cseréje és a fűtési rendszer korszerűsítése egy cirkókazánnal helyiségenkénti szabályozhatósággal körülbelül 2,5 millió forintból oldható meg. Egy ilyen kaliberű felújítással az épület éves energiaigénye négyzetméterenként lecsökkenthető 100-120 kilowattórára – ez már majd 70 százalékos megtakarítást eredményezhet. Az energiaárakat tekintve – megfelelő használat mellett – akár 180 ezer forint energiaköltség is megtakarítható évente. Ilyen mutatók mellett a beruházás 12-15 év alatt megtérül. Ráadásul az épület CO2 kibocsátása is csökken körülbelül 60 százalékkal, amit meg a környezet hálál meg. A kettes számú upgrade csomag körülbelül 3,5-4,5 millió forintból valósítható meg. Ez már minden felületen mintegy 10 centiméterrel vastagabb szigetelést jelent, modernebb – háromréteges üvegezésű – nyílászárókat és kondenzációs kazánokat. Az energiahatékonyságot növelő fejlesztések mellett a tetőkre ebből az összegből már akár valamekkora felületű napkollektor is szerelhető, amivel a használati melegvíz előállításához tudunk hozzájárulni. Egy ilyen beruházás eredményeképpen a lakás éves energiaigénye az 50 kilowattóra körüli szinte süllyed vissza, aminek a megtérülése 15-20 év múlva realizálódik. Ráadásul ezen az időtávon egy értékében megnövelt, forgalomképes és kellemesen élhető ingatlanhoz jutottunk.
Fejlesztés, de miből?
Ez a fogós kérdés. Az elmúlt évek tendenciáit figyelve állami támogatásban nem sokat reménykedhetünk, habár a kormánynak kiemelt szándéka ilyen típusú fejlesztésekre fordítani a kvótakereskedelemből befolyó összegeket. Erre szükség is lesz, hiszen tipikusan a kevésbé tehetős rétegek azok, amelyek leginkább szenvednek az energiaáraktól, élnek relatív energiaszegénységben. Önerőből pedig egy ekkora beruházást megfinanszírozni kevesen képesek. Hitelt felvenni meg… Mert igény az lenne. Erre a legjobb bizonyíték, hogy az idén augusztusban meghirdetett, családi házakra kiírt pályázatok 1,6 milliárd forintos kerete két nap alatt kimerült. A kiíró Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tájékoztatása alapján a ZBR “Mi otthonunk” pályázatra akkor 816 pályázat érkezett be 3,2 milliárd forint támogatási igénnyel. Ez átlagosan lakóegységenként négymillió forint támogatási igényt jelent, ami némi önerővel kiegészítve elegendő lehet egy emelt szintű fejlesztés kivitelezésére. A cikkben közölt adatok az Energiaklub NegaJoule 2020 projektjének kutatási eredményein (további érdekes adatokat itt találnak) és a KSH adatain alapulnak.
