Egy nemzetközi kutatócsapat eredményei új fényt vethetnek a Srí Lankán legkorábban élt emberek némelyikének étkezésére.

A véltnél korábban adaptálódott az ember az őserdőkhöz

Egy nemzetközi kutatócsapat eredményei új fényt vethetnek a Srí Lankán legkorábban élt emberek némelyikének étkezésére.

Az Oxford Egyetem, a Bradford Egyetem és Srí Lanka-i szakemberek 26 egyén fogában elemezték ki a szén- és oxigénizotópokat. A legidősebb fog kora 20 ezer év volt. Kiderült, hogy szinte az összes lelet nagyrészt esőerdei táplálékforrásokon alapuló étkezést sugall. A Science folyóiratban publikált tanulmány arról tanúskodik, hogy a korai modern emberek hosszú időszakokra adaptálódtak az esőerdei életvitelhez. Korábban úgy hitték, hogy az emberek eme periódust követően 12 ezer éven át nem éltek trópusi erdőkben, és az ilyen régiók nagyrészt érintetlen, avagy embermentes környezetek voltak a korai holocénig (8000 évvel ezelőttig). Azt feltételezték, hogy a nyitottabb tájakkal összevetve az embereknek nehezebb lehetett eligazodni az esőerdőkben, ahol kevesebb begyűjthető vagy levadászható táplálékból is kisebb mennyiséget sejthettek.

Az új tanulmány azt is megjegyzi, hogy egy korábbi régészeti kutatás olyan csábító lehetőséget is felvetett, amely szerint 45 ezer évvel ezelőtt már élhettek emberek trópusi esőerdei környezetben. Eme kutatás azonban nem tisztázta, hogy speciális tevékenységgel foglalkoztak az ilyen régiókban, vagy csak korlátozott időszakokra merészkedtek az erdőkbe bizonyos évszakokban.

Julia Lee-Thorp, az Oxford Egyetem kutatója és az új tanulmány társszerzője elmondta, az izotópos vizsgálat már sikeresnek bizonyult annak feltárásában, hogyan adaptálódtak erdei környezetükhöz a főemlősök, többek között az afrikai emberszabású majmok. „Mégis most először vettünk szemügyre ősi emberi maradványokat trópusi erdei kontextusban, hogy kiderítsük, legkorábbi őseink hogyan maradhattak fenn ilyen élőhelyen” – magyarázza.

Nagyobb időtartományból – 20-3 ezer év – származó mintegy 26 ember megkövesedett fogait vették szemügyre. Mindegyiket Srí Lanka három olyan régészeti lelőhelyén tárták fel, amelyet manapság vagy sűrű esőerdő, vagy nyíltabb terep vesz körbe. Az analízis arról árulkodott, hogy mindegyik ember étkezésének forrása némileg nyitott, „köztes esőerdei” környezetre vezethető vissza. Csak kettőnél mutatták ki nyílt sztyeppi életmódra jellemző étkezés nyomait. A kérdéses fogak azonban 3000 évesek, vagyis a vaskor kezdetére tekintenek vissza, amikor a régióban fejlődésnek indult a gazdálkodás. Az új eredmények szerint mindez azt tanúsítja, mennyire alkalmazkodóak voltak legkorábbi őseink.

Patrick Roberts, a kutatás vezetője hozzátette, ez az első tanulmány, amely közvetlenül azt teszteli, mennyiben is függtek a korai erdei vadászok táplálkozásuk tekintetében az őserdőktől. „Az eredmények jelentősek abból a szempontból, hogy feltárják, Srí Lanka korai lakosai majdnem teljes egészében fenn tudták tartani magukat esőerdei táplálékforrásokkal anélkül, hogy más élőhelyre kellett volna költözniük. Legkorábbi őseink nyilvánvalóan sikeresen adaptálódni tudtak a különféle szélsőséges környezetekhez” – tette hozzá.

Mike Petraglia, a kutatás másik társszerzője szerint az eredmények teljes időskálán tárják fel a korai emberek kapcsolatának szintjét a dél-ázsiai esőerdővel. Hozzátette, további vizsgálatokra van szükség annak kiderítéséhez, hogy ilyen rendszer kimutatható-e más hasonló környezetekben Délkelet-Ázsiában, Melanéziában, Ausztrálázsiában és Afrikában.

Ajánlott tartalom

A vizek sótartalmának növekedése evolúciós változásra kényszeríti a planktonikus szervezeteket

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai folyamatosan vizsgálják, hogy az emberi tevékenység, illetve az emiatt zajló klímaváltozás milyen változást okoz a környezeti feltételekben, és hogyan reagálnak erre az élőlények.