Az olajóriások még mindig trükköznek, de egyre több klímaperben vonják őket felelősségre

Csak egy cég, az olasz multinacionális vállalat Eni rendelkezik olyan klímacélokkal, amelyek felépítésükben megfelelők lehetnek, és a szintén európai székhelyű TotalEnergies, Repsol és BP is progresszívebb, mint társaik.

De a hitelesség másik pillére maga a megvalósítás, amihez további szempontokat is figyelembe kell venni, többek között a cég kitermelési és beruházási terveit. Sok nagykibocsátó ugyanis igyekszik kreatív könyveléssel trükközni, és irracionális mértékben offset kreditekre vagy még tervező asztalon levő szén-dioxid-kivonó technológiákra támaszkodni.

A Carbon Tracker figyelmeztet, hogy nem elég jól hangzó célokat kitűzni, azokat valódi kibocsátás-csökkentéssel kell alátámasztani, ahogy azt az egyre növekvő társadalmi nyomás is jelzi.

Az múlt heti New York-i ENSZ klímacsúcson António Guterres ENSZ-főtitkár is szókimondóan rámutatott a fosszilis energiaipar óriási felelősségére a klímaváltozás előidézésében, hangsúlyozva, hogy

a fosszilis érdekek meztelen mohósága miatt az időnk egyre fogy.

De több ország vezetője is hasonló üzenetet fogalmazott meg, Kalifornia kormányzója szerint

A klímaválság egy fosszilis tüzelőanyag-válság. Évtizedeken át az olajipar mindannyiunkat ebben a teremben hülyére vett.

A társadalom nem eszköztelen a klímaromboló nagyvállalatokkal szemben

A 2015-ös Párizsi Megállapodás óta megduplázódott a klímaperek száma világszerte, és mára több mint 2300éghajlatváltozással kapcsolatos peres ügyet tartanak nyilván, melyeket jellemzően kormányok vagy cégek ellen indítottak.

A klímaper egyre elterjedtebb jogi eszköz arra, hogy egy nagykibocsátó céget (pl. olajvállalatot) vagy országot érdemi kibocsátás-csökkentésre, kompenzációra, szigorúbb szabályozásra, illetve azok betartására bírják.

Már a klímaperek hajnalán, a 2000-es években kereszttűzbe kerültek az olaj- és gázipari óriások, amiért azok termékeikkel rombolják az éghajlatot, ezzel kárt okozva a közösségeknek és egyéneknek. Azonban ezek az Egyesült Államokban benyújtott korai ügyek kudarcot vallottak, és ezt egy évtizednyi szünet követte.

A fordulópontot az jelentette, amikor 2014-ben egy tanulmány megmutatta, hogy a globális üvegházhatású gázkibocsátás több mint 70%-áért közvetlenül csak 100 fosszilis óriásvállalat felelős.

Ennek hatására mára nagyjából 60 peres ügyet indítottak világszerte „a piszkos 100” ellen, aminek harmadát egyesült államokbeli városok és államok nyújtották be.

Az utóbbi években pedig nemcsak megszaporodtak a nagykibocsátó cégek elleni perek, de azok jóval komplexebbé és szofisztikáltabbá is váltak.

Felelősségre vonás a károkért és a szándékos félretájékoztatásért

A klímaperekben előterjesztett kérelmek egyre szélesebb skálán mozognak: vannak, akik a cég történelmi felelőssége alapján követelnek anyagi kártérítést a klímaváltozás okozta problémákért, mások pedig arra akarják rábírni a vállalatot, hogy az hozza összhangba tevékenységeit a Párizsi Megállapodással, illetve az emberi jogi kötelezettségekkel.

A Shell ellen megnyert, mérföldkőnek számító 2021-es eset példájára 2023 tavaszán az ENI-t és két többségi részvényesét – az olasz Gazdasági és Pénzügyminisztériumot és az olasz fejlesztési bankot – is beperelték, azzal érvelve, hogy dekarbonizációs stratégiája nincs összhangban a Párizsi célokkal, környezeti és egészségügyi kockázatokat jelent, valamint sérti az olasz alkotmány és a nemzetközi megállapodások által védett emberi jogokat. A klímavédelmi célok növelése mellett a felperesek azt is kérik, hogy a vádlottakat tegyék felelőssé a múltbeli és a jövőbeni károkért és veszteségekért. Az ehhez jó alapot szolgáltató új tanulmány szerint

a világ 21 vezető fosszilis vállalatának évente legalább 209 milliárd USD összegű kártérítést kellene fizetnie a klímaváltozás okozta károkért és veszteségekért.

A „szennyező fizessen” elvre építve a Puerto Rico-i önkormányzatok az Exxon Mobil ellen indítottak eljárást, amiben a klímaváltozás által pusztítóbbá tett hurrikánok hatásait kötik össze a közösségek által elszenvedett veszteségekkel.

Ezek mellett a nyereségvágyból való szándékos félretájékoztatás is egyre fontosabb peralappá válik. Bár már korábban napvilágra került az Exxon félrevezető kampánya, a Science folyóiratban nemrég publikált tanulmány most azt is bebizonyította, hogy

az Exxon klímatudományra vonatkozó nyilvános kijelentései szöges ellentétben voltak saját tudományos adataikkal.

Ezért a Puerto Rico-i önkormányzatok folyamatos félrevezetéssel vádolják az Exxon Mobilt, ami az egyesült államokbeli jogrendszerben már szervezett bűnözésnek is minősíthető, így ugyanazt a szövetségi törvényt alkalmazták a vád felépítéséhez, mint amit korábban a hasonlóan félrevezetéssel taktikázó dohányipar ellen.

Felelőtlen beruházás a klímaromboló jövőbe

Újabb peres ügyek arra a kérdésre összpontosítanak, hogy mi minősül ésszerű befektetési stratégiának a zöld átállás korában. Ezek az esetek a cégek, a részvényesek, a befektetők és a kedvezményezettek védelmét szolgáló társasági és pénzügyi jogi kötelezettségekre építenek.

2023 februárjában a ClientEarth a Shell igazgatótanácsát perelte be, azzal érvelve, hogy a fosszilis projektekbe való újabb beruházások hosszú távon veszteségekhez fognak vezetni, tehát a vezetők nem tesznek eleget kötelezettségüknek, hogy a cég legjobb érdekében cselekedjenek.

Míg az eredeti ügyet az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága elutasította, az eset fontos kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a döntéshozók milyen szerepet játszanak bolygónk éghajlati jövőjének meghatározásában.

Ez 2023 egyik legfontosabb ügye, amely rámutat arra, hogy már a cégvezetők lába alatt is ég a talaj, mert azok egyéni szinten is felelősségre vonhatók polgári vagy büntetőjogi eljárásban.

Ifjúsági szervezetek pedig a Nemzetközi Büntetőbíróságot kérték fel, hogy vizsgálja ki a BP vezetőinek felelősségét abban, hogy tudatosan folytatják a cég klímaromboló tevékenységét – amit a felperesek szerint emberiség elleni bűncselekménynek lehet tekinteni.

2023 másik nagy horderejű ügye a francia székhelyű multinacionális bank, a BNP Paribas ellen benyújtott kereset, amelyben azt állítják, hogy a bank nem teljesítette a francia „éberségi kötelezettségről szóló törvény” szerinti kötelezettségeit, hogy felmérje, publikálja és mérsékelje befektetéseinek társadalmi és környezeti hatásait.

Három hónappal a feljelentés után a BNP Paribas bejelentette, hogy 2030-ig 80%-kal csökkenti az olajkutatás és -kitermelés finanszírozását, és fokozatosan megszünteti az új olaj- és gázmezők fejlesztésének támogatását.

De olyan perek is vannak már (pl. Kanadában), amelyekben az egyes fosszilis projektek állami jóváhagyását vagy a kutatási engedélyek kiadását célozzák meg a felperesek.

Utóbbiaknak a célja az, hogy az olaj- és gáziparba ömlő pénzeket a csapnál zárják el, amihez mind a kormányok, mind a pénzügyi intézmények együttműködésére szükség van – amit sokszor csak peres úton lehet elérni.

Éghajlati zöldre mosás

Ahogy láthattuk, a félretájékoztatással kapcsolatos perek korántsem új keletűek, de az elmúlt néhány évben robbanásszerűen megszaporodtak a bíróságokhoz és fogyasztóvédelmi ügynökségekhez benyújtott olyan ügyek is, amelyekben a vádlottak a klasszikus zöldre mosási taktikákat követik, hogy a klímaváltozással kapcsolatos tevékenységüket jobb fényben tüntessék fel („climate-washing”).

Az éghajlati zöldre festés leleplezésére 2015 óta több mint 80 eljárás indult vállalatok ellen, amelyek kétharmadát az utóbbi két évben jegyezték.

Ez a növekedés valószínűleg részben annak köszönhető, hogy viszonylag könnyebb ezeket a kérelmeket benyújtani, másrészt a hangzatos klímavédelmi bejelentések ugrásszerű növekedésével egyidejűleg jogosan nő az aggodalom is azok hitelességét illetően, ahogy azt a Carbon Tracker elemzése is alátámasztotta.

A félretájékoztatás számos formájára világítottak már rá a felperesek:

• a klímavédelmi tervek hitelességét kérdőjelezték meg például az ausztrál bányászati óriás, a Glencore esetében, azzal érvelve, hogy a kőszén-kitermelés folyamatos bővítése nem összeegyeztethető a cég klímasemlegességi célkitűzéseivel.
• A klasszikus taktikát, vagyis a termékjellemzőkre vonatkozó félrevezető állításokat (mint például „klímasemleges” és „karbonsemleges”) vizsgáltatták ki eddig a legtöbb esetben – ezek fókusza a banántól kezdve a szemeteszsákig széles skálán mozog, Ausztráliában a Toyota járműveit is górcső alá vették.
• A klímabarát befektetések és a klímavédelmi intézkedések felnagyítása miatt is egyre több cég kerül bajba, például a BP-t azért is beperelték, mert reklámkampányában azt a hatást keltette, mintha a valóságnál jóval többet ruházna be megújulóba; a Shell-t pedig azért is, mert befektetőit vezette félre hasonló taktikával.
• A klímakockázatok elkenésével és elfedésével is számos vállalatot és pénzügyi intézményt megvádoltak, pl. az ausztráliai székhelyű multinacionális bankot, a CommBank-et.

A Greenpeace olajipari szakértőkkel közösen írt „Piszkos Tizenkettő” című jelentése is rámutatott arra, hogy a valódi kibocsátás-csökkentés helyett a legtöbb cég a kompenzálással trükköz, vagy valamilyen zöldre mosási taktikát alkalmaz, ugyanis az elemzett

6 globálisan jelenlevő és 6 európai fontosságú olaj- és gázipari vállalat összesített energiatermelésének mindössze 0,3%-a származott megújuló energiából 2022-ben, és beruházásaiknak mindössze 7,3%-át költötték (6,57 milliárd euró) zöld energiára, az összes többi a fosszilis tevékenységeké.

A MOL csoport esetében sem találtak a szerzők lényeges eltéréseket a többi 11 olajvállalathoz képest: az olaj- és gázszektorból származó növekvő profit, és a fosszilisekbe áramló beruházások jellemezték a MOL-t is 2022-ben, minimális zöld befektetésekkel. Hosszú távú stratégiája szerint

a termelés fenntartására az olaj- és gáztartalékok feltárását fel kell gyorsítani, miközben arra vonatkozóan nem közölt dátumot, amikorra a feltárást befejezné, vagy legalább csökkentené a kitermelést.

Az „államilag támogatott zöldre mosás” kérdése is nagy hullámokat vetett az elmúlt hónapokban. Ausztráliában egy államilag támogatott kibocsátás-csökkentési tanúsítási rendszer hatékonyságát vonták kétségbe, Európában pedig megkérdőjelezték a földgáz átmeneti üzemanyagként való felvételét az EU Zöld Taxonómiájában, amelynek célja az lenne, hogy segítse a befektetőket a fenntartható, klímabarát befektetések azonosításában.

Kiszabadult a dzsinn a lámpásból: egyre több klímaperre számíthatunk

Szigorúbb szabályozással és tanúsítási rendszerekkel visszaszorítható lenne a zöldre mosás, és a klímaperek is további támaszt nyernének. Vannak már erre irányuló lépések, például 2023 márciusában az EU Bizottsága elfogadta a javaslatot a Zöld Állításokról szóló irányelvre, ami egyértelmű kritériumokat állít arra vonatkozóan, hogy a vállalatoknak miként kell igazolniuk környezeti állításaikat és címkéiket, és szigorúbb előírásokat támaszt a tanúsítási rendszerek felé.

Másik fontos kezdeményezés a probléma megoldására az ENSZ főtitkára által összehívott magas szintű szakértői csoport munkája, mely ajánlásokat dolgozott ki a klímasemlegességi célok hitelességének felülvizsgálatára, hogy azokat a cégek, városok és pénzügyi intézmények ne használhassák zöldre mosásra. Ezek különösen fontosak lehetnek a tanúsítási rendszerek fejlesztéséhez, valamint a jövőbeli peres eljárások szempontjából is.

A klímaper egyre hatékonyabb eszköz a cégek (és kormányok) éghajlati elszámoltathatóságának biztosítására: per közvetlen hatására sikerült már elérni, hogy a cég növelje klímavédelmi céljait, és azt is kimutatták már, hogy a nagy szennyezők részvényeinek árfolyama esett a klímaperek következtében, bizonyítva, hogy ezek komoly pénzügyi kockázatot is jelentenek:

a világ legnagyobb energia-, közüzemi és anyagipari cégeinél megfigyelték, hogy tőzsdei relatív értékük átlagosan 0,57 %-kal csökkent az ügy benyújtása utáni napokban, és 1,5 %-kal a kedvezőtlen ítéletet követően.

Emellett a klímaperek azért is jó eszközök – még ha nem is érnek el sikert elsőre –, mert felhívják a figyelmet a klímaválság kezelésének sürgősségére és fontos szerepet játszanak az emberek mozgósításában is.