Lement végre a foci-világbajnokság, most majd talán kevesebbet ül a tévék vagy a monitorok előtt a milliárdnyi ember, aki izgatottan nézte a készülékeken a gólokat és a kihagyott helyzeteket.
De gondolunk-e arra, vajon mennyi villamos energiát fogyasztottunk világszerte? És egyáltalán: mennyi „villanyt” követelnek különféle, sokasodó készülékeink?
A Nemzetközi Energia Ügynökség napokban kiadott jelentése szerint nagyon sokat. Hüledezhetünk: körülbelül 50 milliárd watt teljesítményt igényelnek a mindennap sok órán át használt kütyüink. Nem semmi, hiszen például a mi 2 gigawattos paksi atomerőművünk hazánk villamosenergia-igényének mintegy 40 százalékát képes ellátni. Vagy nézhetjük a költségek felől is. Modern, dédelgetett technikai eszközeink – a számítógépek, a játékkonzolok, a régebbi tévéink tetején terpeszkedő átalakító dobozok és társaik – etetése a számítások szerint 80 milliárd dollárunkba kerül évente, és ez az érték az évtized végére akár 120 milliárdra is dagadhat.
Tegyük még hozzá, hogy voltaképpen az akkumulátorokról táplálkozó kedvenceink, főleg rohamosan szaporodó okostelefonjaink is az energiafalók táborát szaporítják. Hiába működnek akkumulátorról, mert azokat is tölteni kell.
Az enyémnek „butuska” elődjét két-háromnaponként töltöttem, a mostani, kétségtelenül sokféle képességű intelligens kedvencem már naponta figyelmeztet: tölteni kell! És ha nem is sokat eszik egy töltéskor, azért tudjuk: sok kicsi sokra megy.
Nemcsak az okostelefonok serege gyarapodik, hanem, hála az intenzív propagandával táplált divatnak, az elektromos vagy egyelőre inkább csak hibrid autók száma is. Márpedig ezek nagyétkű jószágok. Kár, hogy amikor
a villanyautó környezetkímélése mellett agitálnak, szót se ejtenek arról, hogy ugyanakkor ezek az „üzemanyagot” erősen környezetterhelő szénerőművekből vagy a zöldek által naponta gyalázott atomerőművekből nyerik.
Mostanság hazánkban kemény viták folynak arról, hogy hosszú távon mekkora lesz az ország villamosenergia-igénye. Túlkínálat várható-e, esetleg még az is meglehet, hogy olcsón beszerezhető importból is megélünk, avagy szükségünk lesz bővítésekre? Már a nyolcvanas évek végén készítettünk előrejelzéseket, számításokat. Nagyon kevés jött be belőlük. Igaz, akkor is látszott, igencsak energiafaló nehéziparunkat át kell strukturálni, de arra nem számíthattunk, hogy a rendszerváltással egészen más jellegű átalakulások következnek be.
És ki gondolhatott arra 1990 táján, hogy tömegesen elszaporodnak az erősen energiafaló klímaberendezések, hogy szinte általános lesz a számítógép-használat. Márpedig ez utóbbiak is elég sokat esznek, de még a tévéink tetején álló set-top-boxok is mintegy 330 wattot igényelnek, ami napi szerény háromórás használattal már egy kilowatt.
Ráadásul az egyre okosabb, egyre többet tudó kütyük hada évről évre bővül,
és ez nemcsak az ő táplálásukhoz szükséges energia mennyiségét növeli, hanem a gyártásukhoz (nemkülönben a hamar eldobottak lebontásához) felhasználtat is.
forrás: metropol.hu