A világ jövőjéért érzett felelősség, vagyis az a kérdés, hogy az egyes ember mit tehet a légkör felmelegedésének megakadályozásáért és a fenntartható fejlődésért, ma már nem csak elméleti viták tárgya. Amerikai pszichológusok arra figyeltek fel, hogy egyre több emberi konfliktust is szül ez a téma.

Egyre több az emberek között a “zöld” vita (1. rész)

A világ jövőjéért érzett felelősség, vagyis az a kérdés, hogy az egyes ember mit tehet a légkör felmelegedésének megakadályozásáért és a fenntartható fejlődésért, ma már nem csak elméleti viták tárgya. Amerikai pszichológusok arra figyeltek fel, hogy egyre több emberi konfliktust is szül ez a téma.

A The New York Times egy amerikai pár példáján mutatta be a jelenséget a minap. Gordon Fleming és barátnője, Shelly Cob egyaránt a fenntartható fejlődés híve – és mégis…
A fiú úgy érzi, igenis tudatában van annak, hogy milyen fontos a környezet megóvása. Naponta összesen húsz kilométert kerékpáron tesz meg Santa Barbara közelében lévő munkahelyére, egy szoftvercéghez, majd este haza. Mindent, amit lehet, újra hasznosít, és természetes anyagból készült zacskóba rakja a boltban vásárolt árut.
A barátnője szemében azonban mégsem tesz eleget. Megfeddi, mert borotválkozás és zuhanyozás közben túl sokáig folyatja a vizet. A szemére veti azt is, hogy rendszeresen vásárol az interneten, tekintet nélkül arra, hogy ő, Shelly, kevésbé anyagias életet szeretne élni.

Gordon most visszasírja azokat az időket, amikor barátnője még nem volt “a környezetvédelem papnője”, bár mai vitáik is – többnyire – enyhe lefolyásúak. De már nem megy a lánnyal szusit enni, mert – mint mondja -, ki nem állhatja, hogy Shelly szüntelenül korholja a pincéreket, mert “egyik fogás sem helyi, és nem mozdítja elő a fenntartható gazdaságot”.
Ahogy a környezetvédelem mindinkább előtérbe kerül, az amerikai terapeuták egyre több veszekedést tapasztalnak a párok és családtagok között arról, hogy kinek milyen mértékben kellene megváltoztatnia életmódját a Föld megmentése érdekében. Országszerte zöld választóvonalak jönnek létre az otthonokban: az egyik oldalon azok állnak, akik szerint szabadvízi lazacot kellene fogyasztani, a másikon azok, akik a tenyésztett mellett teszik le a garast; vannak, akik figyelembe veszik a “szén-dioxid-lábnyomot”, és vannak, akiket hidegen hagy az üvegházhatású gázok fokozott kibocsátása.
“Ez a téma kapcsolódik életük minden mozzanatához. Ahhoz, hogy mit esznek, utaznak-e repülőgépen, hol és miként üdülnek” – húzza alá Thomas Joseph Doherty portlandi klinikai pszichológus, aki sokat foglalkozik ezekkel a kérdésekkel.

Mennyire zöld a zöld

Nincs kimutatás arról, hogy milyen gyakoriak az ilyesfajta viták, ám a szakértők szerint könnyen elmérgesedhetnek, mivel morális kérdéseket érintenek. A téma iránt kevésbé érdeklődő barátok vagy családtagok számára idegesítővé válhat környezettudatos partnereik életstílusa, amely az ő szemükben szándékosan fitogtatott önmegtagadást vagy szűklátókörű politikai állásfoglalást tükröz. Az utóbbiak viszont nehezen tudják megjegyzés nélkül hagyni “a Föld jövője szempontjából ártalmas” szokásokat, például egy túlméretezett, négykerék-meghajtású autó használatát városban.
Sandy Shulmire portlandi pszichológus nem tagadja: mindig szóvá teszi, hogy nővére nem gyűjti elkülönítve a műanyag- és a papírhulladékot, noha jól tudja, hogy testvére kellemetlen kioktatásnak tekinti az efféle megjegyzéseket. Cherl Petso, egy Seattle-ben szerkesztett online magazin főszerkesztője arról számolt be, hogy Idahoban élő szüleinél tett vizitjei általában “feszült légkörben” zajlanak le, mert kölcsönösen elítélik egymás környezeti döntéseit. Petso felesége nem eszik húst, szülei viszont hot dogot fogyasztanak. A szülők eldobható Styrofoam tálat használnak, Cherl elmosható és újra felhasználható tányért, amire persze a felmenők megjegyzik, hogy a mosogatás is energiaigényes…

Lina Buzzell családi- és házassági terapeuta, aki 30 éve él Santa Barbarában, arra figyelmeztet, hogy az ökológiai viták különösen a párok számára járhatnak súlyos következményekkel. “A baj akkor kezdődik, amikor az egyik fél hirtelen ráébred a környezetvédelem fontosságára, a másik viszont nem, és így eltérő értékeket kezdenek követni” – magyarázza. A táplálkozás szerinte különösen kényes téma: a feleségeket és az anyákat figyelmeztetni kell, hogy addig nem szabad áttérni a vegetáriánus étrendre, amíg azt nem fogadja el a család minden tagja.
Christienne Birkhahn, a fenntartható családi életmódért küzdő EcoMom Alliance vezetője úgy találja, hogy a “mennyire zöld a zöld” kérdése gyakorta nemek szerint osztják meg a családokat. A nők sokszor úgy látják, hogy a férfiak nem foglalkoznak eleget otthonukkal, míg a férfiak a maguk részéről “csak a nagy dolgok iránt érdeklődnek, a csekély hatásúak iránt nem.”

Kurt, Christienne férje, aki mérnök, gyakran felbosszantja feleségét azzal, hogy a műanyag joghurtos poharat az ételhulladék közé dobja, vagy újra fel nem használható műanyagzacskóban hozza haza az élelmiszert. A férj azzal érvel, hogy ezek az ügyek kétségkívül nagy hatást gyakorolnak hétköznapjaikra, mindazonáltal semmiféle hatással nem járnak a bolygó sorsára – vagy csak jelentéktelen módon. Kurt idő- és pénzpocsékolásnak tekinti annak a 1200 dollárba kerülő berendezésnek a felszerelését, amellyel a vizet újra lehet hasznosítani a vécé lehúzására – az asszony szerint azonban az a fontos, hogy ezzel is példát mutat a fiának. (folyt.)

Ajánlott tartalom

AM: nemzetstratégiai kérdés a hazai vetőmagágazat

Nemzetstratégiai kérdés a hazai vetőmagágazat. A hazai agrártermelés hosszú távú fenntarthatóságához alapjaiban járulnak hozzá a hazai, kiváló minőségű vetőmagok és szaporítóanyagok - mondta Farkas Sándor, az Agrárminisztérium (AM) parlamenti államtitkára csütörtökön Szarvason, az I. Országos Vetőmag-gazdálkodási Konferencia megnyitóján a tárca közleménye szerint.