Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Lassan mögöttünk van egy újabb nagyon meleg nyár –megint a bőrünkön érezhettük, hogy a globális felmelegedés milyen szélsőséges időjárási kihívásokat tartogat számunkra, amikhez több szempontból is meg kell próbálnunk alkalmazkodni.
Az egyik ilyen szempont például az öltözködésünk. Nem is gondolnánk, milyen sok szálon fűződik ez a problémakör a fenntarthatóság koncepciójához. Energetikában dolgozó szakemberként gyakran eszembe jut az a nem túl kedvező állapot, ami a nagy melegben folytonos problémát jelent az üzleti életben dolgozók számára. Ez pedig nem más, mint amikor nagyrészt amiatt kell 22 fokra hűteni az irodáinkat, mert az általánosan elfogadott viselet nem engedi meg a lazább, időjáráshoz jobban illeszkedő öltözetet. Képzeljük el, mi lenne, ha ülhetnénk nagy kényelmesen rövid nadrágban és pólóban az irodánkban, így mehetnénk tárgyalásokra – mert mindenki más is így megy –, és megvalósítható lenne, hogy a hűtés a kinti hőmérséklettől valóban csak az ajánlott 6-8 fokkal térjen el.
Értem én, hogy a ruházkodás nemcsak a funkcióról szól, hanem többek között státuszt is kifejez, de mindennek erőteljes lecsapódása van az energetikai fenntarthatóságra. Mennyivel csökkenne Magyarország energiafogyasztása nyári csúcsidényben ha ezeket az egyszerű dolgokat meglépnénk? Sokszáz megawattal. A hűtés ugyanis nagyon energiaigényes és drága, a jövő energiapiaci kihívásainak egyik legnagyobb megoldandó feladata, a legolcsóbb energia pedig még mindig az el nem használt energia.
Ezeket a dolgokat kellene nagyon radikálisan, átgondoltan, saját magunkat korlátozva megváltoztatni. De ettől kicsit elvonatkoztatva, az öltözködésünk magasabb távlatból is gátja tud lenni a fenntarthatóságnak, amelyre szintúgy radikális változtatások várnak. Az öltözködés mögötti gyártási tevékenység ugyanis egyre nagyobb dilemmákkal küzd mind a környezeti, mind a gazdasági fenntarthatóság szempontjából. Erről kevés szó esik, de maga a ruha- és textilgyártás az egyik legkevésbé fenntartható iparágak közé tartoznak. Ezzel együtt sajnos elképesztően nagy méretűek is: csak a divatipar globálisan egy 620 milliárd dolláros üzlet a piackutatók szerint, ami a magyar GDP-nek körülbelül az ötszöröse.
A ruhaipar teljes értéklánca küzd a fenntarthatósági kritériumokkal, nem véletlenül kerül előtérbe a fenntartható divat több világeseményen, mint például az Oscar-gálán – amiről erről egyébként a Chikansplanet is beszámolt –, mert ezt a fenntartható irányt még hangosan kell propagálni. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy eljusson a tudatunkig az iparág egyik legkevésbé környezetkímélő koncepciója, a fast fashion. Azaz az, hogy a ruhák a divatot követve nagy mennyiségben, nagyon rövid gyártási idővel elkészítve, viszonylag olcsón kerülnek a polcokra, és ugyanazzal a gyorsasággal landolnak a kidobott holmik között. Mindezek legyártásához pedig eszméletlen mennyiségű vizet, permetezőszert, festékanyagot és vegyszert használnak fel, miközben a teljes folyamat során keletkezett károsanyag-kibocsátás sem elhanyagolható. Ez a textiliparban attól függ, hogy milyen alapanyag gyártásáról és feldolgozásáról van szó.
A World Resources Institute adatai szerint a szintetikus anyagok (pl. poliészter) létrehozása közben több mint kétszer annyi üvegházhatású gáz termelődik, mint a természetes anyagok esetén (pl. pamut). A neves amerikai egyetem, a Massachusetts Institute of Technology is foglalkozott már a textiliparban is használatos anyagok fenntarthatóságával. Az ő kutatásuk szerint 2010-ben a nem-fosszilis források globális kitermelése meghaladta a 60 milliárd tonnát, vagyis személyenként nagyjából 10 tonnát évente. Ezeknek az anyagoknak a feldolgozása és végtermékké alakítása során keletkezett összes károsanyag-kibocsátás a világ antropogén (azaz emberi tevékenységből származó) kibocsátásának harmadát tette ki, ami egy elképesztően magas arány, még ha nem is kizárólag a textilipar által használt anyagokra vonatkozik.
Az is fontos szempont továbbá, hogy az adott ipari tevékenység környezeti fenntarthatóságra gyakorolt káros hatásainak mértéke természetesen a technológiától is nagyban függ – egy olyan gyár, amelyet megújulókból származó energiával látnak el, jóval kedvezőbb hatású a környezetre, mint például a széntüzelésű üzemek. A gond ott van, hogy a textilipari tevékenység nagy része az ebből a szempontból nem túl biztató körülmények között működő Kelet-ázsiai gyárakban koncentrálódik. Mindezeket ellensúlyozandó, természetesen vannak már kezdeményezések a fenntartható divatra vagy ökodivatra is. Amit mi fogyasztóként megfigyelhetünk az egyrészt a ruhák újrahasznosításának lehetősége, másrészt a gyártók által jelzett, környezetkímélő módszerekkel előállított alapanyagok feltüntetése egy-egy ruhadarabon vagy akár teljes kollekcióban. Az, hogy mindebből stabilan jövedelmező üzlet lehessen, gondolom még közel sem megoldott probléma.
Az is megfigyelhető persze, hogy ezen törekvések extra költsége meglátszik a ruhaárakon, így mindezt elsősorban a magasabb jövedelemmel rendelkező társadalmak tudják bevezetni. Ám az, hogy javuló gyakorlatok terjedőben vannak, mindenképpen bizakodásra ad okot.
forrás: chikansplanet.blog.hu