Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Az épület légállapotának beállítása a legtöbb háztartásban kimerül a levegő hőmérsékletének szabályozásával.
Természetesen ez a legfontosabb tényező komfortérzetünk szempontjából, viszont ha a levegő további paraméterei nem megfelelőek, akkor az általunk kedvelt hőmérséklet mellett is érezhetjük magunkat diszkomfortosan, valamint az épületszerkezetek is károsodhatnak. Az egyes évszakokban mások a környezeti adottságok, más a külső levegő állapota, ennek ellenére az általunk preferált klímát (körülbelül 20-26 °C és 30-70% relatív páratartalom) szeretnénk egész évben biztosítani a lakásunkban. Ehhez klimatizálás szükséges, mely a zárt térben lévő levegő hőmérsékletének, páratartalmának, valamint összetételének változtatása, vagy adott értéken tartása. Pontos értékek beállítása és megtartása csak teljes klímával klímaberendezéssel vihető végbe. A köznyelvben tévesen elterjedt a klíma szó használata split léghűtő/fűtő berendezésekre is, pedig ezek gyakran csupán a levegő fűtésére vagy hűtésére alkalmasak, páratartalmat és összetételt nem képesek szabályozni. Teljes klíma nélkül egy kis odafigyeléssel is bizonyos határon belül tudjuk tartani a kívánt értékeket. Először azonban tudnunk kell, melyek ezek az értékek és hogyan tudjuk befolyásolni őket.
A nedves levegő fizikája
A közeg, amely bennünket körülvesz, két gáz, a száraz levegő (mely önmagában is több gáz keveréke) és a vízgőz keverékének tekinthető. A levegő egy adott hőmérsékleten csak bizonyos mennyiségű vízgőzt tud felvenni. Az éppen felvett vízgőz kifejezésére két állapotjellemzőt vezettek be, az abszolút és a relatív nedvességtartalmat. Az abszolút nedvességtartalom azt fejezi ki, hogy 1 kilogramm száraz levegő hány gramm vízgőzt tartalmaz, míg a relatív (százalékban megadott) nedvességtartalom egy arányszám, mely azt hivatott kifejezni, hogy adott állapotú (hőmérsékletű) levegő mennyi vizet tartalmaz a telítési (100 százalékos relatív páratartalmú) állapothoz képest. Telítési állapotnak nevezzük azt az állapotot, amikor az adott hőmérsékleten a levegő már nem képes több vizet felvenni, a többlet vízgőz pedig lecsapódik. Minél melegebb van, annál több párát tud tárolni a levegő, általában ilyenkor nagyobb az abszolút nedvességtartalom, míg hidegebb hőmérséklet mellett csak kevés párát képes felvenni, így általában alacsony az abszolút- és magas a relatív páratartalom.
Mire figyeljünk télen
Komfort és állagvédelmi szempontból a tél a legproblémásabb időszak, úgyhogy most csak ezt az évszakot vizsgáljuk. Télen a hidegebb hőmérséklet következtében kicsi a környezet levegőjének páratartalma, de mivel a hideg levegő telített állapotban sem képes sok párát felvenni, így a relatív páratartalom akár 80-90% is lehet. Ez elég megtévesztő lehet, mivel ez a 80-90% relatív páratartalom csupán 1-5 g/kg abszolút nedvességtartalommal rendelkezik, ami lényegesen kevesebb a nyári 9-14 g/kg-nál. A kintről érkező levegő télen sokkal szárazabb, bent felmelegszik, és ha bent nem keletkezik pára, akkor ez a 1-5 g/kg nedvességtartalmú meleg levegő nagyjából 10-20% relatív páratartalmat jelent. Ezzel még nem is lenne baj, viszont az emberi test 50-60%-a víz, így a száraz meleg levegőben intenzívebb a testünk párolgása. Ez száraz bőrhöz és kiszáradt szemekhez vezethet, ami például kontaktlencsét viselő emberek esetén kellemetlen szúró érzést, hosszú távon akár szemromlást is okozhat. Ez azonban főképp olyan helyekre jellemző, ahol csak fűtünk télen, és nincs nedvességfejlődés, mint például autók vagy buszok esetén. Lakásokban meglehetősen ritka ez a jelenség, mivel a fürdőszobában és a konyhában történő nedvességfejlődés, illetve a lakásban tartózkodók nedvességleadásának köszönhetően általában keletkezik annyi nedvesség, hogy megfelelő legyen a relatív páratartalom.
Az egyik legjelentősebb nedvességterhelés az ember. Egy ember nyugalomban körülbelül 50-55 g/h nedvességképződést eredményez a leheletével és a bőrén keresztüli párolgással, mozgás közben ez azonban akár 3-400 g/h-ra is megnőhet. Ez egy nap alatt nagyjából 1,5 liter párát jelent a lakásban, ha egy ember egész nap otthon tartózkodik. A másik jelentős nedvességforrás a fürdőszoba és a konyha, ahol zuhanyzás, főzés során rengeteg nedvesség keletkezhet, valamint télen a bent szárított ruhák is számottevő nedvességképződést jelentenek.
Penészképződés
A penész kialakulásához egy felületen együttesen több feltételnek is teljesülnie kell. Az egyik feltétel a gomba spóráinak jelenléte. Ezen spórák szinte mindig jelen vannak a levegőben, ezt egyszerű módszerekkel nem tudjuk befolyásolni. A gombák tápanyagot viszont csak vízben oldott állapotban tudnak felvenni, tehát meg kell akadályozni a falak felületén és a repedésekben kialakuló kondenzációt, azaz a páratartalom egy részének kicsapódását. A felületi kondenzáció feltétele, hogy a felület hőmérséklete lokálisan a harmatpont alá csökkenjen. Nem elég azonban a felületi kondenzációt megakadályozni, mivel a felület határrétegében már 75% relatív páratartalom mellett megindul a kapilláris kondenzáció, amely elegendő a spóráknak. Ahhoz, hogy a penész kialakuljon legalább 3-5 napig fenn kell állnia ennek az állapotnak. Penészedés szempontjából kritikusak a határolószerkezetek belső felületének legalacsonyabb hőmérsékletű részei, vagyis a csatlakozási élek, sarkok és hőhidak. A legjobb védekezés az épületburok teljes külső hőszigetelése, mely megakadályozza hogy harmatponti hőmérséklet környékére csökkenjen a falak hőmérséklete. A belső hőszigetelés ebből a szempontból nem jelent megoldást, ugyanis a fal át tud hűlni, és a szigetelés alatt kialakulhat a penész. Ilyenkor megoldást jelenthet a megfelelő helyre elhelyezett párafékező réteg.
Ha nem áll módunkban leszigetelni a házat akkor megfelelő szellőzéssel kell elkerülni a penészesedést. Habár korábban arról volt szó, hogy komfort szempontjából télen nedvesíteni kell a kintről bejövő száraz levegőt annak érdekében, hogy kellemes legyen a klíma, most állagvédelem szempontjából mégis szellőztetéssel ki kell juttatni a párát a lakásból. Az alacsonyabb páratartalomra a kritikus felületekkel rendelkező helyiségekben van szükség, valamint ott, ahol intenzív a párafejlődés (konyha, fürdőszoba), főleg ha ezek a helyiségek külső fallal rendelkeznek, esetleg az épület sarkában helyezkednek el. Ezeknek a helyiségeknek a nedves levegőjét nem szabad bezárni, mert különben a benne lévő pára a falakon keresztül kezdene el diffundálni, ami előbb utóbb penészedéshez vezet. Ablakkal rendelkező szobát egyszerűen ki lehet szellőztetni, ilyenkor legkedvezőbb ha teljesen kinyitjuk az ablakot, vagy akár keresztirányú szellőztetéssel a huzat a szoba levegőjét pár perc alatt teljesen kicseréli. A szellőzés típusa energetikai szempontból nem mindegy, ugyanis ha lassan szellőztetünk (résnyire nyitott/ bukó ablakkal) az ablak közelében lévő tárgyak, bútorok kihűlnek, szellőzés után ezeket újra fel kell melegíteni. Ehhez képest ha gyorsan szellőztetünk csupán a levegőt cseréljük ki, a bent lévő dolgoknak nincs idejük kihűlni. Néha azonban a fürdőszoba (főleg panelekben) nem rendelkezik ablakkal. Ilyenkor a legegyszerűbb megoldás, ha nyitva hagyjuk az ajtót, és hagyjuk hogy a többi helyiségbe vándoroljon a bennük lévő pára, így is növelve a többi helyiség páratartalmát, kellemesebb klímát teremtve. Amennyiben a penész már megjelent, felesleges mindaddig penészölőhöz nyúlni, amíg a korábban említett feltételeket meg nem szüntettük, ugyanis a nedves falfelületen újra meg fog jelenni, vagy el sem fog pusztulni
szerző: Eke B.
forrás: energiam.blog.hu
