Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Csordultig teltek a fővárosi rakpartok a mostani árhullámkor. A Batthyány teret nyaldosó áradat megmutatta, egy újabb rekord már a fővárost is elmoshatja, csak gátépítéssel nem lehet védeni a Duna-vonalát. Lehet, hogy az Árpád-házi királyok vízgazdálkodásából kell tanulnunk?
A gátakat nem lehet az égig emelni, fel kell adni a régi szabályt, miszerint az elmúlt száz év legmagasabb vízállása fölé egy méterrel kellene vinni a magasságukat. Az 1860-as években készült, zseniális fővárosi védelmi rendszer szintjét is meg kellene ugyanis emelni vagy hetven centivel, írja a hetivalasz.hu. A Tiszánál a gátak problematikája már korábban jelentkezett: ott hat hatalmas területet jelöltek ki, melyeket baj esetén elárasztanak. A víz „lefölözésére” a vízügyi szakemberek szerint a Dunántúlon nincs lehetőség. Az a furcsa helyzet állt hát elő, hogy árvízvédelmi tervvel egy régész-történész állt elő. Takács Károly, a mosonmagyaróvári Hanság Múzeum régésze két éve juttatta el a kormánynak védelmi elképzelését, pontosabban azt, hogyan védték meg ezeket a területeket a középkorban, és lettek a Kárpát-medencébe beömlő folyók az Árpád-házi királyok erejének forrásai. Választ azóta sem kapott, de az Árpád-kori csatornarendszert húsz éve szenvedélyesen kutató régész szerint, nem megszabadulni kellene a víztől, és utána nyögni az aszály miatt, hanem csatornákba, halastavakba vezetni a vizet és hasznosítani.
Takács Károly arra figyelt fel, hogy az egyébként sík Rábaközben számos helyen figyelhetők meg – gyakran cserjékkel és fákkal borított – árkok, csatornák. A középkori határbejárásokról megmaradt dokumentumok alapján pedig több területen azonosítani is tudta az egykor hihetetlenül gazdag hálózat megmaradt elemeit. Az Árpád-házi királyok idején Magyarország gazdagsága részben az árvizeknek volt köszönhető – állítja Takács Károly. A középkori Magyarországon gazdag csatorna- és halastó hálózat létezett. Az egész Kisalföldet (és az Alföld nagy részét is) 25 méter széles „artériák”, és néhány méter széles árkok hálózata szőtte be. A folyók vizét rengeteg ágba eresztették, és így hasznosították az árhullámokat.
„Mi árvízben gondolkodunk, abban, hogy a víz kárt okoz. Az Árpádok idején viszont a jólét, a gazdagság forrása volt, és nem pusztítóként néztek rá” – fogalmaz a régész. A mostani az árvíz által leginkább fenyegetett Győrújfalutól alig 20-30 kilométerre őseink közel száz halastavat létesítettek és oda vezették be az árhullámokat a földeket behálózó csatornák segítségével.
