Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Holtan találták vasárnap Magányos George-ot, a Galápagos-szigeteki óriásteknőst, amely az eltűnő fajok jelképévé vált, miután meghiúsult a szaporítására irányuló minden erőfeszítés – jelentették be a Galápagosi Nemzeti Park illetékesei.
Magányos George (Lonesome George) a galápagosi óriásteknős tizenegy alfajából a Geochelone nigra abingdoni nevűbe tartozott. Valószínűleg alfajának utolsó példánya volt. A park szóvivője szerint a teknőst felboncolják, hogy halála okát megállapítsák. A százéves teknőst a kutatók több évtizednyi próbálkozása után sem vált apává. A szakemberek azt remélték, hogy a teknősmatuzsálem életéből még évtizedek lehetnek hátra, ezért 1993-tól több alfajhoz tartozó nősténnyel párosították, ám mindvégig sikertelenül. A világ egy magyar származású kutatónak köszönheti, hogy megismerhette Magányos George-ot. Vágvölgyi József bukkant rá 1972-ben a szigetcsoport egyik legkisebbikén, a Pinta-szigeten, ahol addigra már teljesen letarolták az őshonos növényzetet a kecskék. George ezután a Galápagos-szigeteki Charles Darwin Kutatóállomáson töltötte napjait. Az óriásteknős – amely Ecuador és a szigetek szimbólumává vált – tavaly mintegy 180 ezer látogatót vonzott.
„Vasárnap reggel a teknősöket felügyelő parkőr talált rá Magányos George-ra, az állat teste mozdulatlan volt. Élete véget ért” – jelentette be Edwin Naula, a Galápagosi Nemzeti Park vezetője. A teknőst Fausto Llerena találta meg, aki negyven éven át volt a gondozója. Naula azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az állat testét bebalzsamozzák, és kiállítják a parkban. Magányos George-ról tavaly a nagy japán földrengést követően érkezett hír Ecuadorból, amikor a szökőár miatt az óriásteknősnek is el kellett hagynia lakhelyét, átmenetileg a sziget magasabban fekvő területére költöztették.
Jelenleg mintegy húszezer óriásteknős él a Galápagos-szigeteken. A galápagosi óriásteknősök is azon fajok között voltak, amelyek tanulmányozása segítette Charles Darwint, hogy evolúciós elméletét megalkossa a 19. században. Rendszertani besorolásuk az utóbbi években megváltozott, a korábbi Geochelone nemből átsorolták őket a Chelonoidis nembe.