A függőleges tengelyű szélkerekek egységnyi területen több energiát képesek termelni, mint hagyományos társaik – következtették ki amerikai kutatók.
A mai szélerőművek nagy hátránya, hogy a levegőáramlatok miatt egymástól nagy távolságban lehet csak telepíteni őket: ennek megfelelően alakul területigényük, illetve a környezet- és zajterhelés mértéke is.
A kaliforniai műszaki intézet munkatársai szimulációkkal kimutatták, hogy a piacon már megtalálható, függőleges tengelyű szélkerekek, amelyek telepítéskor jóval közelebb kerülhetnek egymáshoz, területegységenként akár százszor több energiát is képesek előállítani a jelenlegieknél.
A Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (www.derstandard.at) szerint a halrajok elemzéséből merítő koncepciót tesztlétesítményeken kívánják most megvizsgálni.
Az alternatív szerkezetnél arra kell ügyelni, hogy az egymás felett elhelyezkedő szélkerekek forgásiránya egymással ellentétes legyen. Így a rotorok által keltett levegőáramlat a szomszédos egységek javára válik. Itt jönnek a képbe a halak: a raj egyes tagjai ugyanis úgy helyezkednek el, hogy a két előttük úszó hal vízörvénye maga után húzza őket – ezt már a hetvenes években sikerült megállapítani.
A függőleges forgástengelyű szélerőművek ötlete sem új keletű, csak nem fejlesztették tovább, mivel az oldalról érkező szél csupán a talajjal párhuzamosan forgó rotorok egynegyedét érte el. Ennek megfelelően energiahozamuk is elmaradt a szokásos, vízszintes forgástengelyű szélerőművekétől, amelyek akár a szél felét is energiává képesek átalakítani.
Egységnyi területre vetítve azonban a mai létesítmények már korántsem olyan hatékonyak: 100 méteres rotorlapátok esetében például egy kilométeres távolságnak kell lennie két erőmű között.
Így újra előkerült az alternatív modell.