Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Nyolcvan év után találtak újra nagy ezerjófüvet a nyíregyházi Sóstói-erdőben: a fás területről évtizedekre eltűnt, különlegesen látványos, védett növény egy példánya bontott szirmot.
Szigetvári Csaba, a helyi E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület projektvezetője szerint utoljára 1932-ben a híres botanikusprofesszor Boros Ádám talált nagy ezerjófüvet a Sóstói erdőben, azóta senki sem jelezte a növény előfordulását. Most viszont virágba borult egy tő a kipusztultnak hitt, a népi gyógyászatban is használt növényből, mintegy jelezve, hogy még nem tűnt el teljesen a híres nyírségi erdőből. A természetvédők reménykednek benne, hogy a mintegy 370 hektáros erdő eldugott helyein további példányok is lehetnek még, amelyek szintén elkerülték a virágszedők figyelmét. A nagy ezerjófű ugyanis rendkívüli szépségű, rózsaszín-fehéres, halványlila csíkozású virágszirmai, 3 centiméteres, ívesen kiálló és lehajló porzói igen mutatósak. Ráadásul különlegessé teszik a növényt a szárain, bimbóin és a termésén található bordó, illetve a kőrisére emlékeztető levelein lévő fekete pontszerű mirigyek. Ezek a mirigyek olajtartók, és illóolaj van bennük. A nagy ezerjófűre rátaláló gyűjtők így magukkal viszik a látványosan szép növényt, még akkor is, ha tudják, hogy erős bőrgyulladást okoznak az olajai. Akik megérintik, azokon napfény hatására csúnya vízhólyagok képződnek, ami égő fájdalommal jár.
A növény május-júniusban virágzik, és olyankor igen feltűnő környezetében. Vegetatív állapotában viszont könnyű összetéveszteni a kőrisek fiatal csemetéivel, és ez szerencsére akkor rejtetté teszi. A Sóstói-erdőben újra virító növény is lehullatta már szirmait, így nem fenyeget az a veszély, hogy rátalál valaki és elviszi a területről.A Közép-és Dél-Európában, valamint Kis-Ázsiában honos, 60-100 centiméter magasra is megnövő nagy ezerjófüvet régen a népi gyógyászatban főként sebek és reuma kezelésére használták. A citrusfélékkel rokon növény Magyarországon a sziklagyepeken, hegylábaknál, löszvidékek füves pusztáin, illetve cserjésekben, valamint ritkás, fényben gazdag erdőkben fordul elő. A Nyírségben egykor a száraz homoki tölgyesekben volt az élőhelye, mára azonban onnan majdhogynem teljesen kipusztult . A Sóstói-erdő mellett, a dél-nyírségi tölgyesekben maradt belőle néhány példány hírmondónak.