A hosszúszárnyú bálnák a téli hónapokat is a Déli-sark közelében töltik

A déli féltekén élő hosszúszárnyú bálna, vagy más néven púpos bálna (Megaptera novaeangliae) populációnak csupán egy része vándorol az Egyenlítőhöz az antarktiszi nyár végén, az állomány néhány egyede a téli hónapok alatt is a déli sarkvidék vizeiben marad – állapították meg az Alfred Wegener Sark- és Tengerkutató Intézet biológusai és fizikusai.

Felfedezésükről a PLOS ONE című tudományos folyóiratban számoltak be a kutatók, akik eredményeiket a PALAOA antarktiszi akusztikus megfigyelőállomás víz alatti felvételeire alapozták. Az obszervatórium a Déli-sarkon lévő Neumayer III. német kutatóállomás közelében található, és rendszeresen rögzíti a hosszúszárnyú bálnák énekét még a déli sarkvidéki tél során is.

Ilse Van Opzeeland, az intézet tengerbiológusa és bálnaszakértője egy áprilisi reggelen hallgatott bele az állomásról érkező élő közvetítésbe, amikor hosszúszárnyúbálna-énekre lett figyelmes az év egy azon szakaszában, amikor a tengeri emlősöknek már jó ideje a hétezer kilométerrel északabbra lévő, melegebb afrikai vizekben kellett volna úszkálniuk – olvasható a ScienceDaily című ismeretterjesztő hírportálon.

Annak kiderítése érdekében, hogy a bálnáknak a Weddell-tenger keleti részén észlelt téli látogatása egyszeri alkalom volt-e, vagy sem, a kutatók alapos elemzés alá vonták a PALAOA állomás 2008-2009-es felvételeit a bálnáktól származó akusztikus jelek után kutatva. A tengeri emlősöktől származó változatos, magas frekvenciájú hangok mellett a felvételeken nyöszörgésre emlékeztető egyforma hangok is szerepeltek és az elemzés során a kutatók az utóbbiakra összpontosítottak.

Megállapították, hogy 2008-ban a bálnák a megfigyelőállomás közelében tartózkodtak kivéve májusban, szeptemberben és októberben. A következő évben csupán szeptemberben nem lehetett hallani az éneküket, ezért igen nagy a valószínűsége annak, hogy a bálnák mindkét évben a Weddell-tenger keleti részén töltötték az egész telet.

Az, hogy a bálnák énekét bizonyos hónapokban nem lehet hallani, a szakemberek szerint talán az antarktiszi tengeri jég mozgásával magyarázható, ami az állatok helyzetváltoztatását is befolyásolja. A víz alatti felvételek alapján a kutatók nem tudják megmondani, hogy pontosan miről kommunikálnak az állatok, sem azt, hogy mely bálnák hangját hallani a téli hónapokban. “A hangok talán fiatal tehenektől származnak, amelyek még nem vemhesek és kihagyják az afrikai partokhoz vezető, több mint hétezer kilométeres, erőt próbáló vándorutat” – magyarázta Van Opzeeland. Az új eredmények aláhúzzák a Déli-óceánnak, mint a hosszúszárnyú bálnák természetes élőhelyének jelentőségét.

Ajánlott tartalom

Kék bolygó – A talajmegújító gazdálkodással egészségesebb élelmiszerhez juthat a fogyasztó

A talajmegújító mezőgazdaság, a no-till technológia alkalmazása nem csak a talajeróziót csökkenti és a talaj vízmegőrző képességét javítja, hanem a fogyasztók is egészségesebb élelmiszerekhez juthatnak általa - hangzott el Áder János volt államfő, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke Kék bolygó című podcastjának hétfőn közzétett legújabb, a legnépszerűbb videómegosztó portálon is elérhető adásában.