Kína összesen 20 hidroelektromos duzzasztógát felépítését tervezi az elkövetkező években, köztük a Jangce felső szakaszán, az Indus és a Bramaputra folyóin, de a Mekongra is 8 gátat készülnek felhúzni. Ez utóbbi az, mely rendkívüli mértékben aggasztja a tudósokat.
A Mekong az Amazonas után a legnagyobb biodiverzitással bíró folyó, emellett, való igaz, a legszélsőségesebben ingadozó vízjárás jellemzi. Ám több millió embert lát el élelemmel, főleg az áradása idején, az alsóbb szakaszokon. Ezeken a területeken drámai változásokat idézhet elő 8 duzzasztógát a felső, kínai részeken működve, olyan ökoszisztémákat pusztíthat el a projekt megvalósítása, mint a 60 millió embert élelmező, Tonlé Sap mellékfolyó.
Eddig a Mekong a természet és az emberek számára is az élet forrása volt. 4000 kilométerén a világ második legnagyobb belvízi halászata folyik, egyedüli lehetőségként fenntartva rengeteg régió gazdaságát évezredek óta. Ilyen területet lát el a Tonlé Sap folyó, a Mekong kambodzsai mellékága is. A nyári intenzív áradás idején a folyó hátrafelé folyik, elárasztva a környező erdőket, a folyó végén egy kis tavat alkotva. Ez a tó a forrása a halászatot tápláló és a megélhetést biztosító halak kétharmadának. A gátak üzembeállításával nagy esély van arra, hogy a folyó életet adó hátrafele folyása megszűnjön az áradások alkalmával.
Szakértők szerint mihamarabbi nemzetközi összefogásra lenne szükség a Mekong folyó, és általa több, tőle függő állam fennmaradása érdekében.