A csernobili katasztrófa reaktorból kiszabadult radioaktív bomlástermékei mind a mai napig sugároznak az atomerőmű körüli hatalmas, elhagyott erdőségekben. Norvég kutatók szerint a klímaváltozás következtében e szennyezés egy része ismét a környező országok felé veheti útját.
Az 1986-os csernobili reaktorkatasztrófa nyomán levegőbe került radioaktív szennyezés szétterült Európa felett, összességében nagyjából csaknem 200 ezer négyzetkilométernyi területen okozva érzékelhető sugárzásnövekedést. Közvetlenül a baleset után a reaktorból kiszabadult nagy aktivitású jód-131 izotóp jelentette a legnagyobb veszélyt. Mivel ennek mindössze nyolc nap a felezési ideje, mára szerencsére semmi sem maradt belőle.
Lassú bomlás ritkán jó
Egész más a helyzet a reaktorban keletkezett másik fontos urán-bomlástermékkel, a cézium-137-tel, mely harminc éves felezési ideje következtében mindmáig jelentős mennyiségben aktív a szennyezett területeken. Ez a sugárzó céziumizotóp könnyen képez vízben oldható sókat, így az évek során könnyen bemosódik a talajba, de épp oldhatósága miatt az élőlények szervezetébe is bejuthat.
Kiszámíthatatlan viselkedésére jó példa, hogy 2014-ben hirtelen megugrott a norvég rénszarvasok húsában mért cézium-137 koncentráció, amiért a kutatók egy, a rénszarvasok által előszeretettel fogyasztott gombafajt okoltak, melyről kiderült, hogy sokat halmoz fel termőtestében a radioaktív izotópból.
A teljes cikk itt olvasható.