Egy pohár tea, egy bélszín, egy vasúton megtett kilométer: a jövőben bármilyen emberi fogyasztást vagy tevékenységet egy új mértékegységgel, a vele járó szén-dioxid-kibocsátás grammjával lehet értékelni, számba véve, hogy az adott tevékenység elvégzése mennyivel növeli az éghajlat felmelegedését okozó gáz(ok) mennyiségét a légkörben.
A hétköznapi élet ilyen, a szén-dioxid egyenérték grammjára átszámított megközelítése nap mint nap különböző új módszertani kérdéseket vet fel – írta az AFP tudományos kommentátora. Ha például egy palack víz szén-dioxid-mérlegét kívánják megvonni, hogyan veszik figyelembe a szállításhoz felhasznált gépkocsi CO2-kibocsátását? Egy 300 grammos bélszínszelet esetében hogyan kalkulálják benne a szarvasmarha által nagy mennyiségben felböfögött erősen üvegházhatású metángázt, illetve az annak megfelelő CO2-egyenértéket (akár metánról, akár más gázról van szó, minden üvegházhatású gázt szén-dioxid egyenértékben vesznek figyelembe).
A legfrissebb vita az internetes adatkeresésről alakult ki. A közhittel ellentétben a világháló fokozott használata korántsem “szénsemleges”. Noha lehetővé teszi a dematerializálás – anyagtalanítás – bizonyos formáját, a web nagy energiafogyasztó a számítógépek gyártása, a használatukhoz szükséges villamos energia és más tényezők révén.
A The Times egyik cikkében azt állította, hogy két internetes adatlekérdezés átlag ugyanannyi szén-dioxidot hoz létre, mint egy vízmelegítő: 7 grammot. A Google azonnal válaszolt, közölve, hogy saját mérései szerint egy keresés csak 0,2 gramm szén-dioxid termelésével jár.
Alex Wissner-Gross, a Times által idézett harvardi kutató tagadta, hogy külön a Google-ról beszélt volna, kifejtette, hogy általában szólt a világhálóról. Mérései szerint az interneten töltött minden másodperc átlag 20 miligramm CO2-kibocsátással jár. Mint az AFP kérdésére hozzáfűzte, egy átlagszám nem nagyon igazít el, mivel figyelembe kell venni olyan tényezőket, mint hogy hol tartózkodik a felhasználó és milyen felszerelése van. Annak érdekében, hogy személyre szabottan mérni lehessen egy internethely kibocsátását, a tudós létrehozott egy CO2stats névre elkeresztelt speciális eszközt.
A vitáknak nem szabad feledtetniük a tulajdonképpeni célt, olyan új típusú mérési lehetőség megteremtését, amely lehetővé teszi a különböző tevékenységek hatásainak összehasonlítását annak érdekében, hogy egy kevesebb CO2-kibocsátással járó életmódra ösztönözzön. “Az embereknek nem szabad várniuk a cselekvéssel. Ha azt mondjuk, csak türelem, amíg egész pontosan ki nem számítunk mindent, talán már késő lesz” – vélekedik Hugo Kimber, a Nagy-Britanniában működő Carbon Consultancy nevű környezetvédő szervezet vezetője.
Alex Wissner-Gross bízik abban, hogy az új mérési módszer világszerte elterjed, mivel parancsoló szükségesség a gazdaság “széntelenítése”. Egyes nagy áruházakban már feltüntetik a szén-dioxid kibocsátási adatokat is. Lehetséges, hogy 10-20 év múlva az emberek ugyanúgy számolnak majd CO2-egyenértékben, mint manapság a dollárban vagy az euróban?
Hugo Kimber a maga részéről bízik ebben. “Ha szigorúbb lesz a CO2-kibocsátási norma, akkor az emberek ösztönösen többet gondolnak majd erre a szempontra” – mondta az AFP-nek.