Papíron a svéd kormány győzelmével zárult kedden az Európai Bíróságon a per, aminek azt kellett tisztáznia, hogy Svédország megtagadhatta-e a nem a területén termelt zöldenergia támogatását, miközben az országon belül hasonló módon előállított villamos energia előállítását szubvencionálja. A luxemburgi bírák svéd kormány gyakorlatának igazat adó ítéletét követően ugyanakkor Berlinben is fellélegeztek, mert a döntés elháríthatja a legfőbb akadályt az új német zöldenergia-törvény útjából.
A luxemburgi bírák a bíróság főtanácsnokának januári véleményével szembemenve úgy döntöttek, hogy az uniós joggal összeegyeztethető a zöld energia belföldi előállítását támogató svéd rendszer. Amiből az is következik, hogy Stockholmnak jogában állt a külföldről importált megújuló energia előállításától megtagadni ugyanazokat a szubvenciókat, amelyeket belföldön hasonló célból nyújt.
Az ügy előzménye, hogy az Alands Vindkraft finn társaság villamosenergia bizonyítványok kiadását kérte a svéd hatóságtól az Aland szigeteken (Finnország) található szélerőműparkjához. E kérelmet azzal az indokkal elutasították el, hogy kizárólag a Svédországban található erőművek üzemeltetői számára adhatók ki ilyen bizonyítványok.
Az Alands Vindkraft a svéd bíróságok előtt megtámadta ezt a közigazgatási határozatot arra hivatkozva, hogy az áruk szabad mozgásának elvével ellentétes a villamosenergia bizonyítványok svéd rendszere. E társaság szerint e rendszernek az a hatása, hogy a villamosenergia fogyasztás svéd piacának közel 18% át a zöld villamos energia svédországi termelői számára tartja fenn, mégpedig a más tagállamokból származó villamosenergia behozatal hátrányára.
Az ügyben eljáró a linköpingi közigazgatási bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás keretében azt a kérdést tette fel az Európai Bíróságnak, hogy megfelel e az uniós jognak a villamosenergia bizonyítványok svéd rendszere.
A válasz annak ellenére is igen volt, hogy a luxemburgi bírák is elismerték, hogy a svéd rendszer az áruk szabad mozgása korlátozásának minősül. A testület szerint ugyanakkor a korlátozást közérdekű célok igazolják, amelyek a környezet védelme és a klímaváltozások elleni harc céljából a megújuló energiaforrások felhasználásának támogatására irányulnak. A Bíróság ezzel összefüggésben elismeri, hogy a kitűzött cél elérése érdekében igazolt, hogy a zöld energiára való átállást támogató intézkedések a fogyasztás szakasza helyett inkább az előállítás szakaszát célozzák. A bírák szerint az uniós jog jelen állapotában Svédország jogszerűen tekinthette úgy, hogy ugyanezen célok érdekében a nemzeti támogatási rendszer igénybevételét a belföldön előállított zöld villamos energiára kell korlátozni.
A Bíróság arra is emlékeztetett, hogy az irányelv nem kötelezi a valamely támogatási rendszert választó tagállamokat arra, hogy kiterjesszék e rendszer előnyeit a más tagállamok területén előállított zöld villamos energiára. Következésképpen a svéd támogatási rendszer összeegyeztethető az irányelvvel.
Ennek a verdiktnek legalább annyira örültek Berlinben, ahol attól tartottak, hogy ezzel ellentétes döntés esetén a Németországgal szomszédos országok zöld energia termelői is profitálhatnak a nagyvonalú német megújuló energia támogatásokból, aminek valóságos árrobbanás lett volna a következménye, miután a szubvenciók beépülnek a fogyasztók által fizetett árakba, amelyek már így is nagyon borsosak.
Joaquín Almunia, az EU versenypolitikai biztosa ráadásul nyomást gyakorolt a berlini kormányra a rövidesen hatályba lépő zöldenergia-törvény olyan módon történő módosítása érdekében, hogy a külföldről behozott megújuló energia is mentesüljön a különdíj megfizetésétől, ahogy a belföldön előállított megújulók. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a megújulókba befektető német cégek visszatérítést kapnak, míg a külföldiek nem.
Érthető volt tehát Sigmar Gabriel gazdasági miniszter megkönnyebbülése, aki a luxemburgi bírák ítélete után abból indul ki, hogy az Európai Bizottság német zöldenergia-törvénnyel szemben felhozott kifogásai okafogyottá váltak. A kereszténydemokratákkal és bajor keresztényszocialistákkal nagykoalícióban kormányzó szociáldemokraták pártelnöke tehát úgy véli, hogy az Európai Bíróság ítélete a német kormány álláspontját igazolja Brüsszellel szemben.
Joaquín Almunia azonban nem tette ki a fehér zászlót, és szóvivője útján azt üzente, hogy a bírák döntése alaposabb elemzésre szorul, mégpedig elsősorban annak fényében, hogy a Bíróság megállapította, hogy a svéd támogatási rendszer korlátozza az áruk szabad áramlását.
forrás: bruxinfo.hu