A Trió-barlang titka – magyar tudósok interjúja az Amerikai Kémiai Társaság folyóiratában

A tudós annak kapcsán nyilatkozott, hogy az Analytical Chemistry, az Amerikai Kémiai Társaság folyóiratának AC Detective rovata A barlangok titkai címmel (The Secrets Caves Keep) közöl interjút Demény Attilával és munkatársával, Siklósy Zoltánnal a magyar tudósok kutatásairól.

A Trió-barlang a Szuadó-völgyben található, hossza 255 méter, mélysége 55 méter, ez a Mecsek második legmélyebb és hatodik leghosszabb barlangja.  “Egy vulkánkitörés alkalmával nagy mennyiségű anyag kerül a levegőbe, a finom hamu leülepszik, bemosódik a talajba, s beszivárgó vizek révén bekerül a barlangi karsztos rendszerbe. Így a cseppkőanyag is tükrözi a vulkáni hamu speciális vegyi összetételét” – magyarázta. A vulkáni eredetű anyagokban a talajhoz, mészkőhöz képest sokkal több a ritka földfém. Ezek felszaporodását tapasztalták a sztalagmit (cseppkőképződmény) kis részen a Trió-barlangban. A cseppkő néhány milliméteres rétegei (laminái) egymásra épülnek, mindegyikük pár éves periódust ölel fel. A ritka földfém-felszaporodást néhány rétegben rögzítették. Másrészt a vulkánok stroncium-izotópösszetétele nagyon eltér a felszínű kőzetekétől.  “Arra gondoltunk, ha volt ilyen vulkánkitörés, ennek valahol a Mediterráneum környékén kellett történnie, s akkor a tűzhányó stronciumizotóp-összetétele meg kell, hogy jelenjen a leülepedő anyagban, a beszivárgó vizekben, végül a cseppkőben” – magyarázta a tudós.

A méréseket a Müncheni Egyetemen végezték, s kimutatták a kérdéses néhány laminában a speciális stroncium-izotópot. A cseppkőanyag kormeghatározását a Tajvani Egyetemen végezték, amely szerint körülbelül 3500-3600 éve történhetett a kitörés.  “A szantorini óriási robbanás, amely a szigetet szinte elsöpörte, teljes egészében elpusztítva a knosszoszi kultúrát, plusz-mínusz néhány évtizedes eltéréssel 3500 évvel ezelőtt történt” – hangsúlyozta Demény Attila.

Egy másik csoport Törökországban szintén talált olyan cseppkövet, amelyben hasonló stroncium-eloszlást tapasztaltak az adott korból, s ők is a szantorini vulkánkitöréshez kötik az eseményt. A Cornell Egyetem kutatói viszont a faévgyűrűkben regisztráltak vulkáni hatást ebben a korszakban.
“Ha 3500 évre nézünk vissza, minden tanulmány hordoz bizonytalanságot, hiszen nincsenek közvetlen bizonyítékok. Mindig probléma van a kormeghatározással, az adatok értelmezésével, ám ha sokféle adatból ugyanaz a kép rajzolódik ki, akkor az már egy biztosabb dolog” – magyarázta.

Demény Attila ismertetése szerint a vulkánkitörés rövid távon kihatott a Kárpát-medence éghajlatára, egy-két évtizedes környezeti károsodást okozott. Ráadásul ez egybeesett egy több száz évet felölelő hőmérséklet- és csapadékingadozással. “A több százéves klímaingadozás nem valószínű, hogy ehhez a vulkánkitöréshez köthető. Ugyanakkor a vulkánkitörés okozta környezetszennyezés hozzájárult az éghajlatváltozás negatív hatásaihoz” – hangsúlyozta Demény Attila, hozzátéve, hogy társadalmi változások is bekövetkeztek – átalakult a település-struktúra. Nincs kizárva, hogy a vulkánkitörés akár néhány évtizedes éhínséget is okozhatott.  A kutató kitért arra is, hogy most kezd kirajzolódni az utóbbi 5-10 ezer év éghajlatára egy adatsor, amelynek alapján földtörténeti értelemben nem lehet klímaváltozásról beszélni.  “Csupán néhány tizedfokos hőmérsékletingadozás volt, hol egy kicsit csapadékosabb, hol egy kicsit szárazabb volt az éghajlat, az átlagember azt gondolhatja, hogy ezt meg sem érezzük. Ugyanakkor, ha a geokémiai klímavizsgálataink eredményeit összevetjük a régészeti leletanyagokkal, azt látjuk, hogy ezek kismértékű változások igenis okoztak társadalmi változásokat. A rézkorban, a vaskorban is ugyanez történt, nagyon pici kis behatások társadalmi változásokat okoztak” – mondta Demény Attila, aki szerint ennek fényében a világnak el kell gondolkodnia a jövőről, amikor sokkal nagyobb éghajlati változások várhatók.