Amikor az Antarktisz még trópusi paradicsom volt

Jelenleg az Antarktisz a bolygó leghidegebb és legelhagyatottabb térsége, amelynek hegységeit két kilométernél is vastagabb jégsapka borítja írja a greenfo.hu. Ez azonban nem volt mindig így. „Tudományos vizsgálatok szerint a déli pólus 100 millió évvel ezelőtt még trópusi paradicsom lehetett, egy csodálatosan zöld terület” – számol be Jane Francis, a Leeds Egyetem professzora. Az elmúlt hónapokban az Utrecht Egyetem két tudósa, Henk Brinkhus és Peter Bijl irányította azokat a fúrási programokat, amelyek 1 kilométer mélyre is lefúrtak a tengerfenékben a kelet-antarktiszi Wilkes Land közelében. „Hasonló fúrásokkal szinte ugyanolyan anyagokat hoztunk felszínre az Északi-sarknál is, azaz ott is trópusi meleg nyomaira bukkantak. „Ez azt jelentheti, hogy a széndioxid valóságos hőkamrává alakította át az egész bolygót” – vélekedik Brinkhus.

 
A fúrások segítségével a mélységekben számos egykor élt emlős maradványaira is bukkantak, közöttük oposszumokra és hódokra. A területen egykor trópusi meleg volt és ez az egyetlen olyan földrész, amely az elmúlt évmilliók alatt ennyire kihűlt. A professzor egy olyan edinburgh-i konferencián beszélt eredményeikről, ahol csaknem ötszáz póluskutató jött össze, hogy megvitassák az elmúlt hónapok számottevő eredményeit, hátha azok valamelyest választ adhatnak a bolygó jövőjével kapcsolatos aggodalmakra. A fúrásokkal és a műholdas vizsgálatokkal az bebizonyosodott, hogy nemcsak az Antarktisz, de az egész világ szenvedett a hőmérséklet emelkedésétől és ezek hatására változott az atmoszférában is a széndioxid szintje. „Ötvenöt millió évvel ezelőtt a légkörben 1000 széndioxid részecskét (ppm) lehetett mérni minden egyes egymillió részben” – közölte Stephen Pekar, a New York City Egyetem professzora. „Ennek a mennyiségnek pedig sikerült éppannyira felmelegíteni a bolygó légkörét, hogy elolvadtak a jégtakarók.

Az akkori tengerszint körülbelül 60 méterrel nőtt meg ennek hatására. Jelenleg a széndioxid részecskék mennyisége 390 ppm az atmoszférában. Az iparosodás előtti időben ugyanez a szint 280 ppm lehetett és a növekedésért legfőképpen az erőművek, a gyárak és a teherautók tehetők felelőssé. Ez a részecske emelkedés körülbelül 1 Celsius fokos melegedést okozott. A kutatók szerint, hogyha a mostanihoz hasonló, évenkénti 2 ppm széndioxid növekedés marad meg, akkor bizony sokáig kell várni arra, hogy ismét antarktiszi jégolvasztó meleg legyen. „Azonban nem érdemes hátradőlni, mivel 500 ppm-nél már jelentős olvadás kezdődik” – jegyezte meg Pekar. A következő lépés az a kutatásoknál, hogy megfejtsék, mi okozhatta több százmillió évvel ezelőtt a légköri széndioxid mennyiség jelentős emelkedését. A legtöbb hipotézis szerint azokban az időkben a tektonikus lemezek mozgásának hatására jelentős mennyiségű szénben gazdag szikla és üledék került a felszínre, melyekből szabadulhatott fel nagy mennyiségben széndioxid. Ennek hatására megemelkedett a hőmérséklet, majd egy ezt követő periódusban a légköri széndioxid természetes folyamatok hatására lekötődött, és a Föld ismét hűlni kezdett.

 
„Azt már tudjuk, hogy a légköri széndioxid mennyisége és a légkör hőmérséklete között komoly kapcsolat van, ám akkoriban ezek a változások sok millió éven át zajlottak, most viszont ugyanazokat évtizedek alatt érjük el és kicsi az esély, hogy a helyzetet rendezzük. Rossz napok elé néz a bolygó” – vélekedik Brinkhus. Ezen a ponton kutatótársa, Pekar még azzal toldotta meg a jövőképet, hogy a furásokkal kiderült számukra, hogy a Föld egykoron is olyan volt, mint néhány száz év múlva lehet: egy forró és vízbefulladt világ.