Az eddig véltnél jóval nagyobb kiterjedésű a csendes-óceáni szemétsziget – derült ki egy új vizsgálatból, amely szerint a vízfelszínen úszó, nagy méretű hulladékok “ketyegő bombát” jelentenek, mivel megfelelő intézkedések hiányában néhány évtizeden belül olyan apró műanyagszemcsékre bomlanak le, amelyek aztán bekerülhet a táplálékláncba.
Az Ocean Cleanup alapítvány felderítő repülőgépe hatalmas mennyiségben összetorlódott szemetet – főleg műanyaghulladékot – fedezett fel a Hawaii és Kalifornia között elterülő nagy csendes-óceáni szemétsziget északi csücskében – írta a The Guardian internetes oldala. “Fél másodpercenként újabb és újabb hulladék került a szemünk elé. Csak pillanatfelvételeket tudtunk készíteni, ugyanis lehetetlen lett volna mindent lefotózni. Furcsa érzés ennyi szemetet látni ott, ahol az ősi, érintetlen óceánnak kellene lennie” – mondta Boyan Slat, az alapítvány 22 éves elnöke, aki még kamaszkorában rukkolt elő annak a passzív szemétgyűjtő rendszernek az ötletével, amelyet idén nyáron kezdtek tesztelni az Északi-tengeren.
A szeméttenger központi része nagyjából egymillió négyzetkilométeren terül el, és további csaknem 3,5 millió négyzetkilométeres területet érint a felhalmozódott hulladék problémája. Az szennyezett terület kiterjedése az óceáni áramlatok hatására folyamatosan változik. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint a nagy csendes-óceáni szeméttenger olyan gyors ütemben növekszik, hogy hamarosan a világűrből is látható lesz. Az alapítvány tavaly 30 kutatóhajót küldött a térségbe, hogy felmérje a mikro-műanyagok jelentette probléma nagyságát. A mostani repülőgépes felmérések eredményei azonban azt mutatják, hogy a szakemberek korábban “igencsak alábecsülték” a nagyobb, több mint fél méteres hulladékok mennyiségét és jelentőségét.
Slat szerint a megfelelő intézkedések hiányában ezek a nagy méretű hulladékok néhány évtizeden belül olyan műanyag-mikroszemcsékre bomlanak le, amelyek aztán bekerülhet a táplálékláncba. Az Ocean Cleanup azt szeretné, hogy 2020-ban a Csendes-óceán északi részén felgyülemlett hatalmas szeméttenger eltakarítására használja fel az általa kidolgozott technológiát. Ennek a passzív szemétgyűjtőnek a felső vonala a vízen lebeg, mintha sorompó lenne, míg a víz alá nyúló része szűrő, amely felfogja a műanyaghulladékot. A szűrő V alakban nyúlik a tengerfenék felé, ahol a csücskét rögzítik, a tengeri élőlények így át tudnak úszni alatta. Az elképzelés szerint az áramlatok lassanként a csücsökbe sodorják a szemetet. A szerkezet közepén lévő gyűjtőtorony ezután kiszűri az összegyűlt hulladékot és valamelyest fel is dolgozza, mielőtt hajóval kiviszik azt a szárazföldre.
Az alapítvány a szemét újrahasznosításával és a félig kész termékek közvetlen eladásával akarja a rendszert teljesen önfenntartóvá tenni. A szerkezet prototípusát jövőre kezdik tesztelni a térségben. Évente nagyjából nyolcmillió tonna műanyaghulladék kerül az óceánokba, rengeteg tengeri madár, emlős, tengeri teknős és egyéb teremtmény halálát okozva. Az Ellen MacArthur Alapítvány jelentése szerint a szükséges intézkedések hiányában 2050-re több műanyaghulladék lesz az óceánokban, mint hal.