Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Chipeket rögzítettek tengerbe merülő tudósok a mexikói Yucatán-félszigeten fekvő híres üdülőhely, Cancún közelében vívócsigák házára: a nagyméretű tengeri puhatestűeken elhelyezett elektronikus eszközzel akarják felmérni, milyen mértékben változott az éghajlat Amerika felfedezése óta.
A francia CNRS (nemzeti tudományos kutató központ) mexikói, ausztrál és francia kutatókból álló csapata hatvan vívócsigát, tudományos nevén Strombus gigast látott el chippel. A kutatást az óriás puhatestűek védelmére kialakított Xel-Ha tenger alatti természetvédelmi területen végzik. A vívócsigák a térségben ínyencségnek számítanak és a halászok fő megélhetési forrásai.
„A kutatások nemcsak a faj esetleges tenyésztésekor lehetnek hasznosak, de a segítséget nyújthatnak a klímakutatóknak is az általános felmelegedés megismeréséhez. Egyszerre tanulmányozzuk az élő vívócsigákat és a a spanyol hódítás előtti időkből származó maradványokat, így megtudhatjuk, milyen volt a hőmérséklet 1500 évvel ezelőtt” – mondta el a projekt vezetője, a mexikói Dalila Aldana.
„Az úgynevezett szklerokronológia (a szó a görög szklerosz = kemény, kronosz = idő és logosz = tudomány szavak összetételéből származik és élőlények /kagylók, korállok/ kemény részének tanulmányozására szolgál például a növekedési csíkok megszámlálásával) révén, a csigaház tanulmányozásával megállapíthatók a különböző hőmérsékletek és a változásaik” – tette hozzá a kutató.
A Strombos gigas, vagy ahogyan Mexikóban nevezik, a rózsaszín csiga veszélyeztetett faj, a halászok és orvhalászok kedvelt célpontja. „A rózsaszín csiga a languszta után a helyi halászat második legfontosabb terméke. A régi nemzedékek hagyományos tápláléka volt, ma pedig az ínyencek kedvence” – mondta Dalila Aldana.
A Xel-Ha rezervátum a csigák egyedüli menedékhelye, becslések szerint a populáció 4000 fős, azaz minden harmadik négyzetméteren él egy vívócsiga.
A kísérleti példányok héján elhelyezett chipek féléven át kétpercenként jeleket bocsátanak ki: „Tudni fogjuk, hogy mit esznek fejlődésük egyes szakaszaiban , mekkora tér szükséges az életben maradásukhoz, és a kagylóhéj tanulmányozása révén megtudhatjuk, milyen hőmérsékleti viszonyok között élnek” – árult el további részleteket a szakember.
A Stormbus gigas nem csupán a Karib-tenger e térsége éghajlatváltozásainak értékes krónikása. Az algákkal táplálkozó puhatestű az egyik legfontosabb tengeri növényevő, tehát olyan faj, amelynek nem szabad eltűnnie a táplálékláncból – mutatott rá a kutató.