Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Elefántfókák segítenek a kutatóknak jobban megismerni, hogyan születnek meg az óceán leghidegebb, legmélyebb vizei, ami segítséget nyújt a klímában játszott szerepük tisztázásához.
A felszerelt fókák, valamint a műholdas adatok és az óceáni kanyonokban kihelyezett bóják mind szerepet játszottak a szélsőséges antarktiszi környezetet érintő információk begyűjtésében, írja a hirado.hu. Itt ugyanis a megfigyelések igen ritkák és hajók sem nagyon járnak arra. A kutatók régóta tudnak az „antarktiszi fenékvíz” létezéséről. A fenék közelében lévő hideg, rendkívül sós vízréteg jelentős hatással van a világ óceánjainak mozgására. Mivel a tipikus tengervíznél sűrűbb, az Antarktisz partjai közelében kialakuló vízréteg a mélységekbe süllyed, majd észak felé mozdul ama lassú áramlatok révén, amelyek az egész bolygón megtalálhatóak. Eddig három olyan területről tudtak, ahol ilyen vízréteg létrejön. Az elsőt a Weddell-tengerben találták meg 1940-ben, a másik kettőt a Ross-tengerben és a kelet-antarktiszi Adélie-part mentén a hatvanas és hetvenes években. A negyedik létezését évtizedek óta gyanították, azonban a régió túlságosan megközelíthetetlen volt, egészen mostanáig, amikor is a fókáknak köszönhetően megtalálták a forrást a Cape Darnley-polinjánál. Ezek a tengeri jég közelében lévő olyan nyílt vízi régiók, amelyeknek befagyását a szél és az áramlatok gátolják, ugyanis az újonnan kialakult jeget elszállítják. A polinják relatíve nagy sótartalmúak, mivel a tengervízben lévő só nagy része a fagyás során kicsapódik.
Ama hipotézissel felvértezve, hogy a hiányzó forrás egy ilyen régió lehet, a Kaj Osima vezette csapat műholdas szenzorokat alkalmazott a polinjarégiók feltérképezésére. Amikor a műholdas adatok azt sugallták, hogy a Cape Darnley ilyen jelölt lehet, készülékeket helyeztek ki a fenéken az ereszkedő áramlat kiszúrására. Emellett az elefántfókákra (Mirounga leonina) rögzített jeladóktól kapott adatokra támaszkodtak. A Déli-óceán elefántfókái a legnagyobb fókafajt képviselik, a hímek elérhetik a hatméteres testhosszt és a 4000 kilogrammos testsúlyt. Húsz fókát engedtek el 2011-ben a kelet-antarktiszi Davis-állomásról 100-200 grammos szenzorokkal fejükön. Mindegyik érzékelő apró műholdas adóvevőt tartalmaz, amely naponta elküldte az adatokat azon 5-10 perces intervallumok során, amikor a fókák a felszínre emelkedtek. Guy Williams, a vizsgálat társszerzője elmondta, a fókák ugyan hatvanszor is merültek egy nap, ebből körülbelül négy merülés adatai voltak jelentősek. A korábbi kutatások során kimutatták, hogy az antarktiszi fenékvíz tulajdonságait érintően 50 éves trendek vannak.
Williams szerint a legfrissebb vizsgálat segít jobban feltérképezni eme változásokat, és talán adatokat szolgáltat a klímaváltozás modellezéséhez is. „A fókák a partvonal egyik olyan területénél merültek, ahova hajó még soha nem jutott el, főleg nem a tél közepén. Számos fóka a kontinentális lejtőnél kereste táplálékát mintegy 1800 méteres mélységben, behatolva eme sűrű, a mélységbe zuhanó vízrétegbe. Nagyon ritka és értékes téli adatokat szolgáltattak nekünk eme folyamatról.” Úgy vélik, az adatok kitöltik ama hiátusokat, melyek a Déli-óceán globális klímában játszott szerepét érintő tudásunkban tátonganak, ilyen többek között a szén-dioxid, a hőmérséklet, az antarktiszi jégtakaró stabilitása és a tengerszint változása. A kutatók szerint a Cape Darnley-polinja legfeljebb az antarktiszi fenékvíz nyolcadnyi részét szolgáltathatja, és más, hasonló források várhatnak még felfedezésre. A vizsgálatról a Nature Geoscience folyóirat számolt be.