Közeleg a tömeges fajpusztulás a tengeri bányászat miatt

Küszöbön van a tengeri ökoszféra történetének egyik nagy fajpusztulási hulláma. Öröm az ürömben: bár a folyamat nem visszafordítható, még mindig van rá idő, hogy a károk mérsékeljük, ha gyorsan beavatkozunk. A sós vizű ökoszisztémák egészsége regenerálható.

Eddig viszonylag jól megúszták a klímaváltozást a tengeri élőlények a szárazföldi fajokhoz képest. De az óceánok savasodása és a túlhalászás további csapásokat mér rájuk. A tisztánlátást a kérdésben nehezíti, hogy egy víz alatt élő faj jóléte nehezebben megfigyelhető, mint szárazföldi társaiké, főleg azon állatoké, melyek több ezer kilométerre élnek a partoktól.

Vélhetően azért állt elő az a helyzet, hogy a rangos Science szaklapban közzétett dolgozatnak több száz tudományos forrást, tanulmányt, kutatást kellett összevetnie, vagyis korábbi eredményekre hagyatkoztak a kutatók.  Mégis áttörésről van szó, hiszen eddigi elemzések nem tudták ilyen részletességgel és pontossággal felvázolni a közeljövőben esedékes fajpusztulást. Az óceáni élővilág helyzetét bonyolítja a változatosság is: ami az egyik tengerben igaz, egy másik tengerben nem feltétlenül az.

A tanulmány legfontosabb megállapításai:

A fajok kihalása gyorsulóban van. De nem megállíthatatlan.

Való igaz, hogy némely fajok a túlhalászat miatt jutottak a kihalás szélére, de sokkal alattomosabb és erősebb veszélyt jelent az élőhelyről való kiszorulás, pontosabban az élőhelypusztulás, ami szinte mindig az emberi kéz (és technológia) műve.

Eddig a korallszigetek 40%-át vesztettük el világszerte. Ezek a tengerek savasodása miatt nem tudnak újratermelődni, illetve erodálódnak és kihalnak. A savasodást pedig a tengerre nehezedő, növekvő ÜHG-elnyelési kényszer okozza.

A tengerek melegednek. Számos halfaj már megkezdte a hidegebb öblökbe és tengerekbe vándorlást. Virginiában honos fajok például már New Jersey partjainál fickándoznak.

Az sem elképzelhetetlen, hogy egyes fajok kihalása bizonyos régiókban életteret nyújt másutt már veszélybe került, más fajoktól veszélyeztetett fajok számára.

A mangrove-ligeteket egyre több helyen vágják le, hogy halfarmoknak adjanak helyet. 2035-re ezekből származnak az emberi fogyasztás céljából piacra kerülő halak többsége.

A bálnák egyre gyakrabban ütköznek hajókkal, ami első látásra arra utalna, hogy sok van belőlük. Pedig számuk megcsappant. A karambolok oka: egyre több a konténereket szállító teherhajó, mely Ázsiából a nyugati világba és visszafelé cirkál.

-Már a tengerfenéket is bányásszuk. A jelenlegi szerződések 1,19 millió négyzetkilométernyi területet fednek le. 2000-ben még semmilyen ilyen jellegű tevékenységet nem végeztek a világban. A mélytengeri bányászattal eddig érintetlen ökoszisztémákat tehetünk tönkre, tovább terjesztve az ember okozta környezetszennyezést.

A teljes cikk itt olvasható.