Meglódítja a felmelegedést a fagy rabságából szabaduló szén

Az erről szóló nemzetközi tanulmány elkészítésében a Magyar Tudományos Akadémia kutató is közreműködtek. Köztudott, hogy a talaj illetve a termőföld tápértékét főként a lebontott növényi és állati maradványok adják, ami azt is jelenti, hogy a talajnak jelentős a széntartalma. A talajban raktározott szén mennyisége többszöröse annak, mint ami a légkörben szén-dioxid formájában jelen van, és évtizedek óta próbálnak rájönni a kutatók arra, hogy vajon hogyan fog reagálni a földben megkötött szén a felmelegedésre. Több száz vizsgálatot folytattak ezen a területen, de az eredmények meglehetősen ellentmondók voltak. Volt kísérlet, amely a talaj széntartalmának csökkenését – és ezáltal a légköri szén-dioxid koncentrációjának további emelkedését – valószínűsítette, s olyan is akad szép számmal, amely pont ellentétes folyamatokat jövendöl. Ez utóbbiak szerint a felmelegedés hatására nőni fog a növények produktivitása, ami végeredményben a talajok széntartalmának növekedését is okozhatja.

A Yale Egyetem kutatói által összefogott, de világszerte negyvenkilenc független kísérlet – közöttük magyar kutatók vizsgálatai – eredményeit összegző tanulmány, amely a Nature tudományos folyóiratban jelent meg, sajnos az első, sokkal aggasztóbb forgatókönyv bekövetkeztét valószínűsíti. Mint a Yale honlapján megjelent közleményben írják, az évszázad közepére csak a talajban raktározott szénből 55 milliárd tonna kerülhet a légkörbe a felmelegedés miatt, ami 17 százalékkal növelheti meg az emberi tevékenység következtében kibocsátott szén-dioxid mennyiségét. Mindez pedig veszélyes visszacsatolást, öngerjesztő folyamatot eredményezhet: a több szén-dioxid miatt még nagyobb lesz a felmelegedés, emiatt még több szén szabadul fel a talajból.

A legnagyobb veszélyben az északon fekvő területek vannak. A fagyott állapotban lévő, úgynevezett permafroszt talajok felső rétegeiben a mikrobák aktivitása minimális, a gombák és a baktériumok nem bontották le a felhalmozott szenet – eddig. A felmelegedés hatására azonban robbanásszerűen gyorsulhat a lebontó szervezetek élettevékenysége, és ez a talaj szén-dioxid-kibocsátásának drasztikus erősödésével jár majd. A korábbi vizsgálatok általában csak a mérsékelt övi területekre terjedtek ki, a mostani cikk azonban – kiterjedése és szénraktározó képessége okán indokolt módon – különös hangsúlyt helyez az északi sarkkör táján található permafrosztra. Itt várható ugyanis a legerőteljesebb szénfelszabadulás. De a tanulmány szerint nemcsak a jelenleg még állandóan fagyott talajok vannak veszélyben, hanem más olyan talajok is, amelyeknek magas a széntartalma. Az alacsony széntartalmú talajok ugyanakkor nem bizonyultak érzékenynek a felmelegedéssel szemben. A világméretű tudományos együttműködés részese volt a MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet kutatócsoportja is, Kröel-Dulay György vezetésével.

„Az összefoglaló tanulmányban szereplő kísérletek nem összehangoltan kezdődtek, csak később vetődött fel az ötlet, hogy az elmúlt két évtizedben világszerte zajló vizsgálatok eredményeit érdemes lenne szintetizálni – mondja Kröel-Dulay György. – A mi kísérletünk 2001-ben indult a kiskunsági homoki gyepekben. Mesterségesen melegítjük a talajt, éjszakára hővisszaverő fóliával fedjük be, hogy ne veszíthessen annyi hőt, és azt figyeljük, hogy a kezelés hatására hogy változik a talaj szénháztartása, víztartalma, és a növények hogyan reagálnak a melegítésre.” A teljes cikk itt olvasható.