Afrika keleti részén telelnek azok a fehér gólyák, amelyeket nyáron láttak el műholdas jeladóval a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), illetve a szlovákiai társszervezet munkatársai.
A gólyák vándorútja és telelése így internetes térképeken bárki számára nyomon követhető – mondta el Papp Ferenc programkoordinátor, az MME Nógrád megyei titkára az MTI-nek. A Magyarország északi és Szlovákia déli részén megjelölt 11, nagyrészt 2012-ben kikelt fiatal madár mindegyike nevet is kapott. A vonulás során három érte el közülük Afrikát, mindegyikük a gólyák hagyományos útvonalát követve. A Közép- és Kelet-Európában fészkelő, nagy testű madarak ugyanis nem vállalkoznak a nyílt tenger átrepülésére. A Boszporusznál gyülekeznek, majd Anatólia és a Közel-Kelet partvidéke felett a Nílus torkolatvidékéig repülnek, innen a folyam völgyét követve jutnak el Kelet-Afrikába, vagy még délebbre. “A Patak nevű – a Nógrád megyei Patak község határában befogott és jeladóval ellátott – madár gyorsan vonult, már augusztus végére a Száhel-övezetbe ért. Itt a Szahara peremén, Csádban időzött több hétig – mondta Papp Ferenc. – Innen visszatért a Nílus mellé, majd Szudánon és Dél-Szudánon keresztül az Etióp-magasföldig repült. Jelenleg is ott telel, a 2200-2300 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő mezőgazdasági területeken táplálkozva.”
Az MME nógrádi titkára hozzátette: Olivér, egy Kassa közelében jelölt gólya Szudánban kezdte meg a telelést, majd Eritreán keresztül Etiópiába repült. Itt egy nemzeti parkban időzött, közben pár órára Szomáliába is ellátogatott. Október elején elnémult a jeladója, december 10-én azonban újra jelentkezett, pillanatnyilag Kenya középső részén tartózkodik. A Tisza nevű, Nyíregyházán megjelölt madár a csapatával együtt hosszasan időzött előbb az isztambuli, majd az izmiti szeméttelepen. Csak szeptember végén vonult tovább, hat nap alatt téve meg az utat Izmittől a Vörös-tengerig. Egyiptomban, a Nasszer-tó mellett megpihent, majd a szudáni Wadi Halfa város közeléből érkezett az utolsó jel az adójáról. Róla már hetek óta nem tudni semmit.
“A Zagyva nevű madár nem a gólyák szokásos, Magyarországról délkelet felé vezető útvonalán vándorolt, hanem a Kazán-szoros környékéről délre fordulva Görögországba, a Halkidiki-félszigetre húzódott – folytatta Papp Ferenc. – Egy görög madarász a terepen is megfigyelte. Érdekesség, hogy a jeladó tanúsága szerint itt többször is egy börtön területén töltötte az éjszakát.” Zagyva végül teljesen szokatlan módon, az Égei-tenger felett 250 kilométert megtéve jutott el Törökországba. Jelenleg Antalyától nyugatra, a tengerparton telel. Érdekes, hogy a Lókos nevű gólya még most, december végén is a Kárpát-medencében tartózkodik. Dejtár mellett engedték szabadon, október közepéig az Ipoly-völgyben időzött, majd a Jászságon keresztül Békés megyéig húzódott. Innen csak a novemberi havazás elől menekült el, jelenleg Arad és Temesvár között, egy Temesszécsény nevű falu környékén tartózkodik. Ami a többi madarat illeti, egyet Törökországban lelőttek, egy másikkal ugyancsak Anatóliában valamilyen ragadozó végzett. Négy fiatal madárnak a Kárpát-medencét sem sikerült elhagynia: valószínűleg elpusztultak. A képet árnyalja, hogy az idei évben megjelölt gólyák sérülten vagy legyengülve befogott, majd megerősödésük után elengedhetővé vált példányok voltak.
Papp Ferenc hozzátette: a gólyák nyomkövetése a vonulási útvonalak jobb megismerése mellett lehetővé teszi a legfontosabb pihenőterületek és az ott jelentkező veszélyeztető tényezők felderítését, illetve az MME munkatársai tapasztalatokat szereznek arról is, hogy a visszavadított gólyákra milyen veszélyek leselkednek. A Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködés Operatív Program támogatásával zajló, “Madárvédelem és kutatás határok nélkül” című projekt részeként jövőre tervezik további fehér gólyák, valamint fekete gólyák, nagy kócsagok, egerészölyvek jeladóval való ellátását is. A vonuló gólyák útvonalát, telelőhelyeit a http://www.satellitetracking.eu linken keresztül láthatják az érdeklődők.