Földházak a földréteggel fedett épületek, előnyeik közé tartozik az energiatakarékos a fenntartásuk, hogy belső klímájuk állandó, és beolvadnak a természetes környezetbe.
Az emberiség ősidők óta használt földréteggel fedett, védett hajlékokat, kezdve a barlangoktól az összetettebb, testre szabottabb konstrukciókig szinte minden földrészen. Az iparosodás során a földházak fokozatosan feledésbe merültek: a fejlett országokban az 1970-es évek olajválsága és a „vissza a természethez” mozgalmak nyomán kezdtek újra megjelenni. A régebbi és a mai földházak között azonban óriási a különbség, ma már modern technológiák és anyagok felhasználásával készülnek, és a lakóterük egyáltalán nem sötét, hideg, nyirkos és rossz levegőjű, és nem okoz bezártságérzést (klausztrofóbiát) sem.
A földházak főbb előnyei:
energiatakarékosabb a fenntartásuk, különösen passzív szoláris tervezést is alkalmazva,
a belső hőmérsékletük kevésbé változik, mint a hagyományos épületeké,
ellenállóbbak az időjárás viszontagságaival szemben és
beleolvadnak a természetes tájba.
A földházak fenntartása egyrészt azért energiatakarékosabb, mert a vastag földréteg jó hőszigetelő; másrészt a földhő felhasználható mind a fűtéshez (télen), mind hűtéshez (nyáron); harmadrészt azért, mert általában nem igényelnek külső karbantartást (festés, vakolás). A belső hőmérséklet állandóságához hozzájárul, hogy a föld hőmérséklete 3 méternél nagyobb mélységekben már gyakorlatilag napszaktól és évszaktól függetlenül állandó, és az adott terület éves átlaghőmérsékletével egyenlő. A lakótér feletti vastagabb földrétegnek hangszigetelő hatása is van.
A földházaknál – elsősorban nem körültekintő tervezés, kivitelezés esetén – problémákat okozhat
a nedvesség lecsapódása a lakótérben,
a vízszivárgás, valamint
a lakótér rossz akusztikája és
a gyengébb levegőminőség.
A nedvesség belső lecsapódásával végső soron a nélkülözhetetlen vízszigetelő réteg miatt kell számolni: ugyanis a fedő földréteg nem akadályozza meg a csapadékvizek leszivárgását. A belső vízszivárgást pedig rendszerint a vízszigetelő réteg nem megfelelően kialakított csatlakozásai, áttörései okozhatják (például a különböző funkciójú csöveknél).
A lakótér akusztikája a belső tér megfelelő kialakításával javítható, a levegő minősége pedig szellőzéssel.
Típusai
A földházakat kialakításuk módja alapján három csoportba sorolhatjuk:
földréteggel fedett házak,
hegy vagy domb oldalában kialakított földházak, valamint
a föld alatt kialakított házak.
A földréteggel fedett házakat teljesen vagy részlegesen a föld szintje felett alakítják ki, egy vagy több külső fallal rendelkeznek, és részben vagy teljesen földréteggel fedett tető fedi. Mivel az ilyen épületek a talaj szintje felett helyezkednek el, ezért a nedvességgel kapcsolatos problémák sem okoznak annyi gondot. A hegy vagy domb oldalában kialakított földházak fő jellemzője, hogy rendszerint csak egy oldaluk néz a külvilág felé, ezért ennek célszerű tájolása az északi féltekén a déli, a déli féltekén pedig az északi irány. A teljesen föld alatt elhelyezkedő földházak esetén egy adott területről kitermelik a földet, majd ott kialakítják magát a házat, végül a kitermelt földdel befedik azt. Az ilyen típusú földházaknak nem kötött a tájolása, középen egy nyitott udvarral rendelkeznek, ahonnan a helyiségek a fényt és a levegőt kapják (ezért átrium elrendezésű földházaknak is nevezik azokat).
A teljes cikk itt olvasható.