Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Hihetetlen gyorsasággal táplálkozó mikrobák segítettek megtisztítani az olajtól a katasztrófa sújtotta Mexikói-öböl vízfelszínét, ám azt nem tudni, hogy a mikroorganizmusok mire használták fel az így nyert hatalmas energiamennyiséget – derült ki egy új tanulmányból.
Több mint egy évvel a történelem legsúlyosabb olajkatasztrófáját követően a Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) szakembereinek kezéből került ki az első publikált tanulmány arról, hogy mi történt a Mexikói-öbölbe ömlött mintegy 651 millió liter kőolajjal. Az Environmental Research Letters című folyóirat internetes kiadásában megjelent tanulmányuk elkészítéséhez a kutatók az öböl olajjal borított-, illetve kevésbé szennyezett területeinek vízfelszínéről begyűjtött mintákat használták fel. Eredmények szerint az olajfolt területén élő mikrobák ötször gyorsabban bontották le a szennyezést, mint az érintett térségen kívül élő társaik, ezzel jelentősen hozzájárulva ahhoz, hogy a kiáradó kőolaj nagy része már a Deepwater Horizon olajfúró végleges elzárását követő három héten belül eltűnt – olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon. A szakembereket ugyanakkor meglepte, hogy a megnövekedett táplálékbevitel ellenére – amely során a mikrobák szén-dioxidot és energiát hoznak létre a bevitt tápanyag (ebben az esetben az olaj) és oxigén felhasználásával – a mikroorganizmusok száma egyáltalán nem növekedett a térségben. “Mit csináltak az energiával, amelyet a megnövekedett légzésük során nyertek?” – tette fel a kérdést a tanulmányt vezető Benjamin Van Mooy, a WHOI kémikusa. Hozzátette: “Nem a szaporodásra használták fel, így ez egy igazi rejtély”.
“Azt gondoltuk, hogy a mikrobák légzése minimális lesz”, mivel a növekedésükhöz és osztódásukhoz szükséges tápanyagok – a foszfor és a nitrogén – mennyisége nagyon alacsony volt az olajfolt térségében – mondta a szakember. A kutatók a begyűjtött vízminták oxigénszintjének változását vizsgálták: ha ugyanis a mikrobák lassan lélegeznek, akkor az oxigénszint is lassan apad, ha viszont gyorsan lélegeznek, akkor az oxigén is gyorsabban apad – magyarázta a szakember. “Ebben az esetben a válasz a +gyorsaság+ volt” – tette hozzá. A biokémikus Bethanie Edwards azonban aggódik, hogy az olajvállalatok esetleg arra használhatják fel a pozitív eredményeket, hogy meggyőzzék a közvéleményt a hasonló katasztrófák alacsony környezetkárosító hatásáról. “Az olaj még mindig halálos fenyegetést jelent a környezet számára, mivel a mikrobák számára feldolgozhatatlan molekulák továbbra is a vízben maradnak és mérgező hatással bírnak” – mondta. Hozzátette: ezek azok a molekulák, amelyek a táplálékláncon keresztül később eljutnak a tengerek más részei és a part menti területek élővilágához. A mikrobák az elfogyasztott olajat szén-dioxiddá alakítják át, amely a légkörbe jutva szintén károkat okoz.
Ha ez igaz akkor a lebontás végterméke is jelentkezik kell hogy jelentkezzék. Optimális esetben teljes lebontódik, hatásában veszélytelen, de ez a képződött mennyiség továbbra is a tengerben marad azt, annak élővilágát terheli. Ilyen egyszerű ez.