Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A kérdés természetesen nem csak a hétköznapi embereknek szól, hanem pl. az iparnak, a mezőgazdaságnak, a hadseregnek, stb., hisz ma társadalmunk (sajnos) szinte kizárólag az olajra épül.
Úgy is nevezhetnénk magunkat, mint „civilizált” társadalmakat, hogy olajalapúak vagyunk, egész kultúránk a fekete aranyra hagyatkozik. Azt használjuk energiaként, abból készülnek hétköznapi tárgyaink, csomagolóanyagaink, kozmetikai szereink és még a rágógumink is többek között. Már ebből is sejthető, mekkora a függőségünk az olajtól, így nem nehéz következtetésekbe bocsátkozni, mi lesz az a termék, amitől az átlagembernek meg kell válnia, ha elfogy a fekete arany. Így pl. a mosóportól biztos el kell búcsúzni, de pl. egyes fogkrémektől is, ugyanakkor jó hír, hogy ezek már ma is kiválthatók természetes alapanyagokkal.
Mi is akkor a probléma?
Azon felül, hogy a modern hadseregek képtelenek ma még megtalálni repülőgépeik, anyahajóik üzemanyag-helyettesítőjét, – és így veszíthetnek pl. Afganisztánban az egyébként középkori harcmodort is felvonultató tálib harcosokkal szemben -, akad egy jóval nagyobb probléma. Mégpedig a nagyüzemi, gépesített mezőgazdasági kultúrától való elválás. Sokan nem tudják, de az intenzív mezőgazdaság összeomlására már volt példa a történelemben. A Szovjetunió széthullásával elszakadt az a köldökzsinór is, mely Kubát táplálta, így megszűnt az az olajutánpótlás, mely alapján felépült a karib-szigeteki agrárium. Nem csak a gépek nem működtek többet a földeken, de nem volt pl. műtrágya sem a továbbiakban, így a nagy látifundiumokon egyszerűen képtelenség volt növénykultúrákat megtelepíteni és gondozni, valamint onnan üzemanyag hiányában a városba bármit is beszállítani, ha jött volna az aratás.
Bár erről kevés beszámoló akad, hányan haltak meg éhhalálban vagy az éhezés miatt kialakult betegségekben, nyilvánvaló, hogy a hatás sokkszerű volt, hisz nem csak az olajra épülő mezőgazdaság omlott össze heteken belül, hanem bezárt a gyárak jelentős hányada is, sok munkást elbocsátottak, megszűnt a tömegközlekedés, a szigetország elveszítette exportja 80 %-át, stb. Úgy is jellemezhetnénk Kubát, hogy az országban szinte megállt az élet. Radikális változás kellett, mely elsősorban a mezőgazdaságot érintette! Jobb híján a kubaiak házaik között voltak kénytelenek megtelepíteni növénykultúráikat, és áttérni tulajdonképpen a bio zöldség és gyümölcstermesztésre. Veteményeseik így a házaik köré fonódtak, ahogy ez megfigyelhető volt korábban a városiasodás kialakulását megelőzően bármely civilizált országban, így Magyarországon is. A régi értelemben vett parasztgazdaságokban uis csak ki kellett menni a házból, és máris a konyhakerthez ért az ember. Kuba azonban nem annyira a hagyományok tiszteletéből adódóan volt kénytelen kialakítani saját önfenntartását, hanem azért, mert erre az országot tizedelő élelmezési problémák miatt szükség mutatkozott. A szükség pedig, mint tudjuk, nagyúr! Kuba ma ott tart, hogy zöldségekből és gyümölcsökből önellátó, húst azonban alig tud termelni, hisz a hústermeléshez rengeteg olajra (és vízre) van szükség. Mivel a szigetország nem rendelkezik jelentős valuta tartalékokkal, állati fehérjeforrást sem tud vásárolni a térségben, ami ugyan egyértelmű jele a szocialista társadalmakat végigkísérő hiánygazdaságnak, mégsem okoz akkora problémát, melyet a társadalom ne tudna túlélni.
Minden rosszban van valami jó?
Környezetvédelmi szempontból Kuba termőföldjei nem pusztultak tovább, mint a fejlett nyugati vagy észak és dél-amerikai társadalmakban, a vegyszermentes táplálkozás következményeként pedig egy kubai átlagpolgár jóval soványabb és egészségesebb, mint a hivatkozott országokban.
A teljes cikk itt olvasható.
