Az eddiginél pontosabban képesek előre jelezni kutatók új modellek segítségével a Száhel-övezetben hulló csapadék mennyiségét és földrajzi eloszlását.
Vizsgálataik során megállapították, hogy azokon a területeken, amelyeken jelentős különbségek mutatkoznak a talaj nedvességtartamában, kétszer akkora a csapadék kialakulásának valószínűsége, mint a nagyjából egységesen nedves talajjal bíró térségekben. A Nature Geoscience című folyóirat online kiadásában publikált eredmények enyhíthetnek a régió gazdálkodóinak nehézségein. A Szahara déli szegélyét jelentő Száhel-övezetben rendkívül gyakori az aszály és a nyomában járó terméskiesés. A brit, francia és ausztrál kutatók műholdfelvételek alapján közel négyezer felhőszakadást azonosítottak az övezetben 2006 és 2010 között. A Száhelben kialakuló esők 80-90 százaléka hirtelen keletkező viharok formájában hull le, amelyek akkor alakulnak ki, amikor a nedves levegő felemelkedik a forró talajtól. A szerzők ezt követően megvizsgálták a talajnedvesség változékonyságát a viharok helyszínein, és azt találták, hogy a nedvesség eltérései fontos szerepet játszanak a viharok kialakulásában. Egy mindössze 10-40 kilométer széles nedves terület már kiválthat esőt, feltéve, hogy egy jóval szárazabb térség szomszédságában fekszik.
“Az esőt nagyon nehéz előre jelezni, különösen a Száhel-övezethez hasonló régiókban, ahol hatalmas viharok alakulhatnak ki a semmiből néhány óra leforgása alatt” – magyarázta Chris Taylor vezető szerző, a brit Centre for Ecology and Hydrology (Ökológiai és Hidrológiai Központ) munkatársa. Mint kifejtette, az általuk feltárt “nedvességtényező” jellemzően nyolcból egy vihar kialakulásában játszik fontos szerepet. A hagyományos időjárási modellek jellemzően a nagy kiterjedésű nedves talajból és más tényezőkből, például hegységek közelségéből jelzik előre a csapadékot. A most közölt tanulmány segíthet “finomhangolni” tudásunkat a klímaváltozás Száhel-övezetre gyakorolt hatásáról – hangsúlyozta Taylor.