Nem kell már feltétlenül felsővezetéket húzni a trolibuszhoz, megállóba szerelt gyorstöltő, aszfalt alatt húzott, drót nélküli áramforrás, vagy szuper lendkerék is helyettesítheti azt.
A belsőégésű motorok által kibocsátott káros anyagok számos problémát okoznak, ami ellen az egyik megoldás az elektromos járművek üzembe állítása. A modern nagyvárosok tömegközlekedésében egyre nagyobb teret kapnak a különböző elektromos meghajtású buszok, amelyek modernizációjával számos korábbi problémát sikerült kiküszöbölni. Például a működtetésükhöz szükséges energiát biztosító felsővezetékekre sincs már feltétlenül szükség.
Míg a villamosok egy, addig a trolik az elektromos földelés biztosítása érdekében két vezetéket használnak működésükhöz, amelyek telepítése költséges, sokszor pedig az utcaképet is rontja.
Az ilyen problémák áthidalására fejlesztettek ki önjáró trolibuszokat, amelyek képesek külső áramforrás nélkül, csupán akkumulátoruk energiájára támaszkodva rövidebb utak megtételére. Nyár eleje óta a budapesti 79-es trolibusz közlekedik ilyen módon meghosszabbított járatán, amely a megállók kialakítását leszámítva nem igényelte további infrastruktúra kiépítését. A modern buszok a fékezéskor keletkező többletenergiát képesek a hálózatba visszatáplálni, segítve az azonos hálózatról működő, közelben lévő, éppen kigyorsító járműveket, illetve saját akkumulátoruk töltésére is használhatják.
Az önjáró, akkumulátoros megoldás mellett léteznek zárt pályás és kötöttpályás buszok is, amelyek egy útba süllyesztett sínt követve közlekednek. Ebben az esetben elég csupán egy felsővezeték, hiszen a földelést – akárcsak a villamosok esetében – a sín végzi, ám a jármű az úton, gumikerekeken fut. Előnyük, hogy telepítésük olcsóbb a villamosénál, és a sínek egyes esetekben mentesíthetik a vezetőt a kormányzás alól. Az útba épített sín mellett ma már léteznek optikai vezetésű trolibuszok is, amelyek automatikusan egy, az útra festett jelet követnek.
A teljes cikk itt olvasható.